Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1874

iii,'mdenst, ki a legmelegebben felkarolta a soproni képezde ügyét, azt mondván a mélyen meghatott két küldöttnek: „Fanget nur im Namen Gottes an wir werden euch gewiss nicht verlassen.“ — Lipcsében találkoztunk Stephani jogtudorral, Osterloh egyetemi tanárral, Tempel a tevékeny lelkészszel, Howard lat, Kreschwit- zel, Henschelle!, Ahlfelddel, Mangeisdorffal, kik minden tekintetben ügyünket felkarolták — Nevezetes ajánló levelekkel ellátva, — Grossmanntól a hajdani tanítványához Manteuííel ministerhez intézve, — aug. 12 dikén Hálában a hires Tholuckot, Ulricít, Pernicet meglátogattuk és a hires Franckeféle intézetben Eckstein és Kramer igazgatókat. — Nemsokára Berlinben voltunk, hol Besser ügybarátunk és Kober superinten lens tanácsával élvén működésünk menetét meghatároztuk s örömmel megtudtuk, hogy aug. 24-dikén a porosz in. minis- terium által a magyar evangélikusok javára országos templomi adakozás fog foganatosíttatni, mi mégis történt, szép sikerét a soproni képezde is élvezte, Manteuffel és Raumer rninisterek úgy szinte Gerlach tábornok hathatós pártfogásuk következtében. — Arndt, Schulcze, Mündt, Teichmann, Richter, Kober, Geisz, Behrendt, Bohrmann, Hanke, Thilo s más lelkes férfiak társaságában boldogító perczeket töltöttünk s kérő szavaink mindenütt viszhangra teltek szert. — September 2-án Brémába érkeztünk, s a G Adolf főünnepélyében részt vettünk, minekutána néhány nappal ezelőtt Hamburgban Altonában a darmstadti Zimmerinannal, a kiéli Fri- ckevel, Grossmannal találkoztunk s többektől e szavakat hallottuk vala: „Ihnen muss geholfen werden.“ — Bréma városának jelszava: „navigare necesse est, vivere non est necesse“ buzditólag hatolt reánk. A bretner- liafenbai kirándulás ügyünknek sikeresen szolgál*. — September 9 dikén Hannoverában voltunk, hol kivált a jótékonyság mintája Bődecker esperes, — ki fájdalom ! folyó év január 5-én meghalt — Flügge lelkész és kir, titkos tanácsos Lex nevezetesen pártolták törekvéseinket. Ott létünknek köszönheti a képezde, hogy 5 Felsége — a világtalan király — V. György négyszer 300 forintot juttatott a képezdének; neki volt felajánlva Király szerző által a „Gebet“ — zenemű. Nemsokára Deutzon keresztül Düsseldorfba, Bonnba, Mainzba mentünk; September 13-dikán Heidelbergában a tudós Bunsen házánál élvezetes perceket töltöttünk, úgy szinte Baselben a derék Le Grand közvetítése folytán ügyünk érdekében nyilvános előadásokat tartottunk. Strassbur- gon keresztül sept. 10-dikén Párisba érkeztünk, hol Valette, Monod, Meyer, Grand Pierre, Présensé és Appia lelkészek tanácsaival ellünk. September 26-án Londonfelé indultunk, hol a bibliai társulatok alapitója Stein- kopf kieszközölte, hogy a Quäker testvél Forster (Tottenhamban) későbben több éven át nevezetes segélyt nyújtson a képezdének. Hollandiába jdőszüke miatt nem mehettünk, de a derék Leideni Janssen — kivel már Brémában barátságot kötöttünk s ki 1858-ban meglátogatta a képezdét, — az Utrechti egyetemnél kieszközölte, hogy a képezde 2000 holl. forintnyi segélyben részesüljön, mely összeg kamatjai a rendes képezdei tanárok fizetési javítására fordittatnak; — Lipcsében Waldenburgban — a nemeslelkü Viktor herczegnél — és Drezdában sikerdusan működtünk s végre October 27-én visszatértünk hazánkba. — Mig a gymn. igazgató távol volt, Müllner Mátyás tiszttárs önzéstelenül helyettesítette az igazgatót. — Az utazásnak szép sikere arra indította a párlfogóságot, hogy az 1858-dik évben a 3 b átnevezett férfiú kiküldetett s ismét áldásosán járt el dolgában, s habár a dicső Grossmann az 1857-ik évi junius 29-én jobb létre szenderült, múlt évi lelkes kezdeményezése csudákat termett, mert 2 év lefolyta alatt a képezde kapott külföldről mintegy 16000 forintot. Az épület October elején (1858) készen állott s 3-dikán ünnepélyesen megnyittatott. Kiemelendő azon körülmény, miszerint Wigand Otto egyszerre 10 mázsa könyvet ajándékba küldött mind a főtanoda mind a képezde számára — Az intézet helyreállítása s felszerelése 1856-tól, az 1860-ik évig 59115 forintot vett igénybe s a némethoni hitrokonok áldozatkészsége a hazai jótevőket is nagy lettekre buzdította, s így történt, hogy a lyceumi tanári kar 3 férfiúval karöltve mind Sopron városában, mind a dunántúli ev. kerületben sőt hazánk más részeiben is tetemes összegeket gyűjtött. Az intézet s növendékeinek eltartása 1866-ik évig 27260 forintba került, mely összeget is kegyadományok fedezlek. — Az 1869-ben nagy csapás érte a képezdét, — Pálfy József, — a buzgó szervező — julius 4-dikén meghalt !

A képezdei igazgatóság Király József Pálra bízatott, kinek közbejárása folytán — az 1875-dik évig — tetemes összeggel szaporodott az intézet vagyona — mintegy 9000 ezer forinttal. Bőven csergedez tehát a tetterős lelkesedés forrása, melynek köszönheti az intézet a Hesseféle orgona (1000) a Vopaterniféle zongora (340 ft) s más szükséges tanszerek megvételét. — Kivált a következő nevek felemlitése szent kötelesség: Karsay, Rupprecht család, Berzsenyi, Benczúr, Prónay, Sólymosi, Zsívora, Csöndes, Zelenay alap, Ki- rálytöldi, a ft. ev. dunántúli kerület, mely két év óta évenkinti 3000 ft. hozzájárulásával biztos alapra fektette