Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1873
14 A tanoda történetére vonatkozó adatok. Tanodánknak lefolyt évi élete, nehéz, küzdelemteljes év volt- A közép tanodák életlefolyása, melyben a tanitás a neveléssel van összekötve, mindig "fárasztó munka ugyan ; mert a hol a földet előbb még el kell késziteni, hogy az elvetendő mag dúsan kikelhessen és gyümölcsözzék, a bol mintegy ellenség által titkos setótségbfjn elvetett konkolynak kiirtására kell a tanárnak működésének legnagyobb részét forditani, ott mindig kétes eredményű marad legbuzgóbb törekvése is. Ilyen kétes reménynyel kezdettük meg a lefolyt tanévet, nem ugyan erkölcsi,hanem anyagi bajok miatt, sőt alig mertük megkezdeni, mikor a pusztító járvány számtalan áldozatainak hírét vettük az ország minden részeiről, mi miatt csak kevés protestáns intézet volt azon kedvező helyzetben, hogy a tanítást rendes időben megkezdhette volna. A soproni tanoda megnyitotta sept. elején termeit a tudományszomjas ifjúságnak, de nem minden aggó da'om nélkül. Mert ha magában a városban egyes esetekről eltekintve nem lehetett ugyan uralkodónak mondani a féltett járványt; azért a környéken még is oly mértékben szedte áldozatait a halálangyala, hogy nem hiányoztak, kik merészségnek mondották a tanév megkezdését. De bízván városunk egészséges levegőjében, látván, hogy a féltett nyavalya a környéken is inkább szűnni, mint terjedni kezd; tudván, hogy ily körülmények között csak menhelyül szolgáland tanodánk oly vidékről jövő ifjaknak, hol a legnagyobb mértékben pusztított a ragályos járvány, nem tartottuk az isten- beni bizalmat a vallásos buzgóság vakságának, hanem inkább szent kötelességnek. De a csapás máshonnan jött, mint a honnan azt vártuk. A hol legerősebbeknek hittük magunkat, ott lettünk leggyengébbekké. A szám- és mértan és természettan egy folyó évig csak helyettesen betöltött tanszékére egy oly fiatal és képzett tanerőt nyertünk volt Bosszágh János, kézsmárki tanárban, hogy a legnagyobb önbizalommal fogtunk munkánk megkezdéséhez. De a nap, melyet az örömteljes megkezdés napjává akartunk tenni, mély gyászba borította a tanári kart és az ifjúságot. Mert Lehr András a latin irodalom tanszékében 20 éven keresztül működő tanártársunk sept. 3-kán az élők sorából kimúlt. Hogy ezen nagy csapás súlyát enyhítsük, kéntelen volt a tanári kar egyelőre az elhunytnak munkáját tagjai között felosztani, mig végre november 15-én tisztelendő Ciombótz Miklós beledi lelkész lépett sorainkba mint rendes tanár. Nem kevesebb fájdalmunkra szolgált tek. Berzsenyi Miklós egyházkerületi felügyelő urnák visz- szalépése díszes elnöki állásáról. Mert ha méltányolni is kellett azon indokait, melyek a korban előrehaladott tisztes férfiút ezen lépésre bírták, azért még is csak fájós szívvel vettük ezen elhatározásának hírét, a mint hisszük, hogy ő is csak a legfájdalmasabb lelki küzdelem után tudta magát a lemondásra elhatározni, ki oly önfeláldozó buzgósággal járt el hivatásában és tanodánkhoz őszinte ragaszkodásának annyi jeleit adta, melyek nevét tanodánk évkönyvében felejthetlenné teszik. Hogy ily körülmények között nagyobb teher szállott az egyházkerület tisztelt egyházi elnökének vállaira, az magától értetődik. De csak is ennek megkettőztetett buzgóságának köszönhető, hogy mindezen veszteségek daczára is sehol fenakadás nem történt, hogy a körünkből eltávozottnak hiányát oly súlyosan nem éreztük, hogy a jövőre megújult reménynyel szabad tekintenünk mélts. báró Prónay Dezső urban nyervén oly egyházi felügyelőt, kiről tudjuk, hogy különösen mint a tudományos miveltségnek nem csak tisztelője, hanem annak mintegy felavatott papja is tanodánknak legbuzgóbb pártfogója lesz. VII.
