Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1871
15 * vir. A fötanoda történetére vanatkozó adatok. A lefolyt tanévvel a soproni evang. fötanodának egy újabb életszakasza kezdi >dék, mert magától értetődik, hogy az uj épület, mely szép világos és tágas termekkel van ellátva és czélszerüen beosztva, mind a tanulókban mind a tanárokban mintegy újabb életet, amazokban a tanulásra, ezekben a tanításra fokozódott kedvet költött fel. Igaz, hogy September 1-vel, ámbár az épület már készen állott» még nem volt tanácsos az ifjúságot a még kellően ki nem száradott termekbe vezetni, azért a régi szűk helyiségekre kellett még egy ideig szorítkoznunk, mig az újabbak folytonos ftités által ki nem szá- rittattak. De azután is óvatosan kellett eljárnunk, hogy az uj épületnek kigőzölgése a gyenge kor egézségének ne ártson. Ezen veszély elhárítása végett egyrészt gyakran szellőztettek a termek, másrészt csak a felgymnasiumi, mint már erősebb testalkotásu tanulók vitettek az újabb termekke, az al- gymnasiumbeliek a régi épületben maradván. Hogy ezen elővigyázatnak leggyobb sikere volt, azt abból lehetett tapasztalni, hogy az uj épület kigőzölgésének tulajdonítható és máshol gyakran előforduló, semmi nemű kellemetlen következések nem mutatkoztak. Hogy az uj épülettel tanodánknak egy újabb életszaka kezdődik, az abból is tapasztalható, hogy a csinos és izlésteljes épület a tanügynek sok barátira a legjótékonyabb benyomást tette, mi által azok nagylelkű adakozásra buzdittattak. Ezen benyomást mind idegnekre, mind helybéliekre tette. így történt, hogy egy linczi ur, kinek neve a kegyes jótévők sorában többször megemlíttetik, látván a természetrajzi muzeum még több hiányát, egy bogárgyűjteményét ajánlotta fel, mely a legszebb és legritkább külföldi példányokkal is diszeskedik és több száz forintot ér. A tanári kar a kedvező alkalmat megragadta a természetrajzi muzeum meggazdagitására és ámbár nem volt rendelkezésére álló pénze, több lelkes férfiak által buzdittatva egy aláírási ivet bocsátott ki, melyen két nap alatt a megkivántató összeg összegyűlt. Ezeu jutányos vétel másokat is buzdított nagylelkű adakozásra, minek folytán Dr. Haubner Rezső ur szép kagyló- és kövület gyűjteményét, mely egykor báró Ocskayé volt, ajándókozta tanodánknak, Leitner János hivatalnok szép madárgyüjteményét és mások egyes nevezetesebb darabokat. A legnevezetesebb szerzemény azonban még is Ullepitsch urnák kagyló-gyűjteménye volt, mely több mint 4000 darabból áll és sok unicumokat is magában foglal. Magas ára, mely érette kivánta- tott — t. i. 1000 ff. — viasszariasztotta volna ugyan a tanári kart a vételtől, ha ismét több szakértő és a tanügyet szivükön hordozó urak nem biztatnak a ritka gyűjteménynek, mely több ezer forint értéket képvisel, megszerzésére. Azért újra bocsátottunk ki aláírási iveket bízván azoknak nagylelkűségében, kik fötanodánk felvirágoztatására közreműködni szeretnek. Ezen újabb gyűjtemény eredményéről még nem szólhatunk, mivel a gyüjtőivek nagy része még nem került vissza; de nem kell aggodalommal a sikerre tekintenünk, mivel az egész összeget öt évi részletekben kell lefizetnünk. Nevezett gyűjtemények megszerzésénél csak egy gondalat aggasztotta a tanári kart, t. i. a helyiségnek hiánya, hová azok rendszeresen és a tanításra czélszerüen elrakva letétesseuek. Van ugyan egy eddig üres terem az uj épületben, melynek felhasználása szükségeinket kielégítené; de az egy elemi tanteremnek a helybeli presbyteriumtól van szánva a melyet a tanári kar az égető szükséget a legkomolyabban lefestő könyörgése által sem nyerhetett meg a természetrajzi muzeum számára. De reményijük, hogy kérésünktől csak az idő rövidsége miatt estünk el, mely lehetetlenné tette, hogy a tantermek elrendezésében oly lényeges és hosszabb intézkedést igénylő változás történjék és hisszük, hogy azon nagylelkűség, melyet eddig a soproni egyházi gyülekezet főtanodánk irányában tanúsított,, későbben bizonyosan fog minden nehézségek elhárítására utat és módot találni.
