Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1869
7 látott? Semmi, teljességgel semmi. De volt lelkében bit, mely Istentől eredve nagy műveket teremt, volt lelkében buzgóság, mely a jó műnek létesítésében soha ki nem fárad, volt lelkében bátorság, mely vállalkozik olyanokra is, mikre más ember gondolni sem képes. Hite, buzgósága, bátorsága sugallta neki azon szilárd meggyőződést, hogy a jónak győzni kell, hogy az minden akadályt és ellent- állást leküzd s mindent a legdicsőségesebben kivisz. Lelkének azon bárom nemtője vezette őt a hazában és a hazán kivül az emberek szeretetéhez, mely a kitűzött nemes czél által lelkesittetvén, örömmel hozta meg áldozatait a népnevelés oltárára. Az épület felemelésének és a szükséges tanszerek és gyűjtemények megszerzésének munkájában barátilag segédkezet nyújtottak neki: a képezde igazgatóságában buzgó utódja*) és a soproni egyháznak azon tisztelt lelkésze,**) kinek magas miveltsége neki a külföldön szép befolyást vivott ki. De azon gond, évenkint ötvennél több növendéket minden szükségesekkel ellátni, leginkább az ő vállaira nehezedett. És ő birt azon képességei, a jó czélra adakozni szerető sziveket felbuzditani s az általa szerkesztett népszerű kézikönyvek kiadása által is az intézet számára egy jövedelmi forrást megnyitni. Szép hogy az intézet 80 ezer ftot képvisel, de ha czélja, hogy kebeléből jól kiképzett néptanítók kerüljenek ki, tökéletesen eléretik; ez lesz azon érték, melyet semmiféle számokkal ki nem fejezhetünk, ez lesz azon emlékkő, mely Pálfy nevét a jövendő- ség számára enyészhetlenül megfogja őrizni. Hogy Pálfy oly intézetet alkotott meg, melyben a népnevelés ügyének életüket sze-ntelendők, e hivatásnak megfelelő szakképzettséget nyernek; ez bizonyítja legszebben, hogy Pálfy a népet szerette. És ezzel t. h.! Pálfy fölött kimondám a dicséreteknek egyik legnagyobbikát, mert ki oly korban, midőn az igazságosság és jog elutasithatlan követelményeire hallgatva minden politicai intéz vényeket a néperőre akarunk alapítani, a népet az értelmi felvilágosodás felé törekszik vezetni; az azon intézvényeknél szilárdabb alapját veti meg mint azt a törvénynek puszta rendelete teheti s az hazánk iránt is, hol a miveltség csak kevesekre szoritkozik s a néptömeget még át nem hatotta, megtette legszebb honfiúi kötelességét és az a népet azon intézvények jótéteményeinek oly tiszta felismeréséhez és élvezetéhez vezeti, hogy az magát mások kezében eszközzé lealacsonyittatni nem engedi, hanem érzi és tudja, hogy leikébe is az Istennek ugyanazon meny- nyei képe van lenyomva , mint a hatalmasokba és a miveltebbekbe. A mi hazánk t. h.! kincsekben elég gazdag, hogy mindnyájunkat tápláljon, ruházzon és fentartson s ha mi azon pénzerőből, melyet évenkint az állandó sereg fentartására fordítunk, csak egy harmadát szánnék a népnevelésre és közoktatásra, ez által hazánk jövőjének nagyobb biztosítékát szereznék meg, mint a szuronyok milliói által. — Ne aggódjatok arról, mit fogtok cselekedni és mit fogtok szólani, a szellem mind erre megtanít titeket; azt mondá tanítványainak biztatásul a megváltó. Ezen szavak lelkesítették folyvást Pál- fyt is s ő a szellem kimeríthetetlen forrásából egyes esetekben és a körülményekhez képest mindig feltalálta a korszerű teendőket. így lépett ő fel 1859 évben azon tervvel, hogy hazánk ág. hitv. egyházának hívei a szegény gyülekezetek, a jótékony és tudományos intézetek támogatására általános segélyző egyletté összeforrjanak. A czélszerü szabályok szerint kidolgozott tervét 1860 az egyetemes gyűlés elfogadván azt életbe léptette s a szeretetve alapított, a vallásosság, a jótékonyság és felvilágosodás intézeteit a gyámolitás által előmozdítani törekvő egylet már 100 ezer forintot tett le a segély után kiáltó emberiség oltárára. És ha a felélesztett buzgóság tüze és adakozás melegsége oly erélyes és lelkes férfiak által, mint milyen Pálfy volt, ápoltatni fog; úgy alapos reménynyel feltűnhet lelkűnkben már most is azon szebb jövő, midőn azon elv mellett, hogy mi a gondolkodás szabadságának, a vizsgáló emberi észnek semmi korlátot sem emelünk, életünk eddig szunnyadó csirái is teljes díszben ') Király Jósef. — **) Kolbenheyer Móric*.
