Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1869

4

rokonságban levő tudományos életünkre s lelkem szabad meggyőződésével mondom ki, hogy szép szabadságunk elveivel és feltételeivel nem állottak arányban tetteink, életünk tényei és munkásságunk eredményei. Az alapnak az eredmény nem felelt meg teljesen. Igaz t. h.! hogy nálunk a népnevelés ügye, akár ennek béltartalmát, akár terjedelmét tekintjük, mindig kedvezőbb állapotokra mutatott, mint a haza egyéb felekezeteinek népnevelése. De ezen vigasztalásban kielégítést nem talál azon kebel, mely a jobbnak elérhető képét ismeri. Igaz továbbá és szivünket büszkeséggel eltöltő azon elvitáz- hatlan történeti tény, hogy a hitújítás óta mi protestánsok voltunk azok, kik a külföldnek a haladás szellemében fejlődő miveltségét és tudományosságát, nevezetesen a hittanit és bölcsészetit, a hazával közvetítettük s épen ezért tanintézeteinkből a világosság tisztább fényben áradozott ki a haza köz- értelmiségére, mint más tanintézetekből. De ezen előnyt és dicsőséget már elvesztettük mióta a nemprotestánsok is tettleg felszabadultak azon iránytól, mely a szabad gondolkodás nyomán fejlődő ismeretet a vallás nevében akadályoztatni hivatásának tekinti; mióta az emberiség annak tudatára felébredt, hogy a miveltség nem csak az élet szépítéséhez és becsének fokozásához, de midőn nemzetekről van szó, az élet fenmaradásákoz is nélkülözhetlen feltétel; mióta a tudomány igazságainak isteni eredete és feltétlen becse felismertetvén általánosan elterjedt azon törekedés az emberi gondolkodást minden korlátáitól felszabadítani és mióta ezen törekvés nyomán a miveltség mindenfelé annyira elterjedt, miszerint annak fejlesztése, elsajátítása és terjesztése többé egy irányban sincs egy különös vallási felekezethez kötve. És hogy ide jutottunk, ez a haladáshoz megkivántató emberi fáradalmaknak egyik legfényesebb diadala, mert a tudományban napfényre hozott igazságok minél tisztább közös felismerése fogja azon ellentéteket és különböző irányú érdekeket, melyek az emberiséget töredékekre osztják, legsikeresebben kiegyenliteni miután az igazság utóvégre is azon biztos győzedelmeskedő, melynek ereje alatt minden hatalom meghajolni kénytelen. És t. h.! ha veletek együtt és szives türelmetek igénybe vételével vizsgálom azon, csak saját állapotainkban rejlő okokat, melyeknél fogva tetteink nem voltak oly fényesek és gazdagok, mint azt méltán várni lehetett volna azon szép szabadságunk nyomán, melyben eléggé bő forrás rejlett az életet a legszebb és leggazdagabb tettekkel megdicsői- teni; nem kereshetem azokat a két protestáns felekezetuek kisebb számú tagjaiban, mert eltekintve attól, hogy ez csak később apadt le, ezen szám elég erős többnek is megalkotásához, mint mennyit tettleg létre hoztunk. A történet lapjain pedig nem látom feljegyezve azon nyomokat, melyek arról tennének tanúbizonyságot, hogy a nevelés, oktatás és tudományterjesztés ügyével megbízott férfiaink a vétkes tétlenségbe sülyedtek volna. De a nevelés és oktatás szabad mivelését, a tudomány fejlesztését és hirdetését nálunk nem akadályoztatta azon szerencsétlen irányú férfiak vakbuzgósága sem, mely a szabad tudományos kutatást és ennek igazságait a vallással összeegyeztethetőknek gondolni nem tudja. A vallás szentségének palástjába burkolt lelki sötétség, a magyarországi protestánsok között a történet bizonysága szerint hívekre soha nem talált. Véleményem, sőt teljes meggyőződésem szerint a legfőbb ok, mely a szabad mozoghatásnak minden becses feltételei mellett is nevelési és tanítási ügyeinket s az ezekből fejlődhető és ezeket gyámolitó tudományosságot folyvást akadályoztatta, anyagi jólétünk hiánya, a közönségesen elismert protestáns szegénységünk volt. T. h.! a keresztény vallás és a legnagyobb bölcsészek tanítják, az ész hatalmas szava hirdeti, hogy az ember csak a szelleminek és az igazságnak éljen s minden földit, minden anyagit, minden végest azon végczélnak szabadon és készen alárendeljen. De a földi léthez kötött ember azon mennyei és legfőbb kincsekhez, melyekben igazi valója és becse áll, csak az anyagi eszközök segedelmével juthat el; azok által épen természeti nyerseségétől szabadul meg, nem hogy a természetet megsemmisítse, de hogy ettől független legyen s hogy azt lelkének pusztán csak műszerévé idomítván eszményibb, dicsőbb és megtisztultabb világ körébe emelkedjék fel. És minket protestánsokat, kik a haza előtt is s a hazai törvények véd-