Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1869
11 lásától csak alakra, de nem szellemre, nem tartalomra, nem az igazságokra nézve különbözik, mert semmiféle bölcsész, semmiféle világtudós, hanem az alázatos názáretbeli próféta, az istenember az, ki a világot és ennek minden véges érdekeit legyőzte, ki szabadságának teljes erejével minden önzést letiport és minden lelki rabság jármát összetörte. T. h.! miket az iskoláról most elmondottam, szükségesnek tartottam azokat felemlíteni, részint mivel szemem előtt lebegnek azon irányiatok, melyek napjainkban az iskolai életre vonatkozólag hazánkban felmerültek; részint hogy fényt derítsek azon helyzetre, melyben Pálfy mint tanférfi működött; részint hogy kissé megjeleljem azon álláspontot, melyet mi protestánsok az eddigi szokás, sőt a törvény által meghatározott kölcsönös elszigeteléssel ellentétben az iskolai ügyben elfoglalni jövőre nézve készek vagyunk. T. h.! midőn a tettekben oly gazdag életre, mint milyen Pálfyé volt, visszatekintünk; érezzük azt, hogy az ő élete mindnyájunk élete volt, hogy tettei mindnyájunkra kihatottak, hogy fáradalmainak gyümölcseiből az osztályrész mindenikünk javára szállott. És noha fájdalmas és keserű a tevékeny és közjóért buzgólkodó férfiúnak elköltözése körünkből, vigasztaljon minket azon gondolat, hogy a ki annyi jót alkotott, ki a legmagasabb érdekek előmozdításáért sikerrel annyit fáradozott, az megoldotta életének feladatát, az ilyen életet a sír el nem temetheti. Nekünk pedig szeretett tiszttársak ! azon fáradhatatlan, eredményeket felmutató tevékenység, mely Pálfyt ékesítette, szolgáljon intő például, hogy a ránk bízott szép munkában buzgóságunk soha meg ne lankadjon és hogy azon kertben, melyet mivelünk, munkánk után az értelmiség és erény virágai felsarjadozzanak. És akkor zúgjon a végóra előbb vagy utóbb, mi azon boldogító tudattal megyünk tisztársunk után egymást követve az örök nyughelyre, hogy életünk nyom nélkül nem fog elveszni. Ti pedig virágzó ifjak! az egyház és haza jövőjének drága zálogai, őrizzétek meg hálásan gyenge szivetekben azon férfiú emlékét, ki érettetek legtöbbet fáradozott, tűzzétek ki magatoknak mintaképül az ő szorgalmát és tevékenységét s ti őt ez által hamvaiban is megfogjátok tisztelni. Ifjak! szerezzétek meg magatoknak azon drága meggyőződést, hogy a munka ápolja kebletekben az emberi érzést, hogy az titeket a szabadságra nevel, hogy ügyességet szerez számotokra, hogy előkésziti boldogságtokat s egykor az egyház és a haza hasznos tagjaivá avatand fel. Győződjetek meg arról, hogy a munkás élet által szüléitek kebelében elővarázsolhatjátok a mennyországot, mert a szorgalmas és a szorgalom által jóvá lett gyermekében a szüle mennyei üdvösségét találja fel. Legyenek áldottak Pálfy hamvai, szelleme pedig őrangyalként lebegjen intézeteink fölött> hogy ezek, mint az igazság és erények veteményes kertjei az egyház és a haza boldogitására virágozni soha meg ne szűnjenek. Domanovszki Endre. 2*
