Evangélikus egyházkerület lyceuma, Sopron, 1861
9 Tápintézet. A tápintézetben ea évben összesen 125 ifjú nyert, és pedig csak egynéhányat kivéve, égés* éven át élelmeztetést, 18-an ingyen 41-en. 12 fi. 60 kr., a többi 21 ft. évi fizetésért. Tekintve azon kö- rülménjt, hogy a semináristák élelmezésére is 500 oszt. forint fizettetett a tápintézeti pénztárból, mondhatni, hogy intézetünkön a tápintézet jótéteménye ily mértékben még soha igénybe véve nem volt. Egy részt ezen körülmény, más részt az élelmi szereknek az előbbi idökhez képest jóval nagyobb ára, de leginkább azon sajnos tény, hogy a gondnokságnak az illető gyülekezetekhez e tárgyban intézett több- izbeni bizodalmas felszólításai daczára is, a hátramaradások mind inkább felszaporodnak — mind ezen okok azon kellemetlen kénytelenségbe hozták a soproni gyülekezet egyháztanácsát, mint a tápintézet ügyének legközelebbi felügyelőségét, hogy a tápintézeti ifjak részéről fizetendő dijat már a jövő tanévben felebb emelje, úgy hogy a kisebb dij 12 ft. 60 kr. helyett 15 ft; a nagyobb dij 21 ft. helyett 30 ft. egy évre. Ezen intézkedésnek szükséges voltát kiki át fogja látni, ha tekintetbe veszi, hogy a tápintézeti alaptőke csak 10947 ftot, tesz (1852 olta, a mikor 8167 p. ftot tett, a néhai Benczurféle 1000 ftnyi alapitvány és a gondnokság által a legközelebb lefolyt időkben megtakarított összegek tökésitése által növekedett ennyire). Ezen alaptőkének évi kamatjai, melyekhez járul még más kegyes alapítványokból is évenként mintegy 180 ft-, alig elegendő csak 20 ifjúnak eltartására most, midőn egynek tartási költsége közel 38 ftra megy (egy egy ifjúnak csak hús és kenyér részlete került ez évben naponként 1 i krba). Ha az egyes gyülekezetek részéről a kerületileg rájuk vetett évi járandóságok annak rende szerint befolynának, akkor daczára a jelen drágaságnak nem lenne legkisebb fennakadás; akkor nem csak hogy felebb emelni nem kellene az ifjak évi fizetését, sőt le is lehetne szállítani, vagy pedig többeket lehetne felvenni az ingyenesek közé vagy legalább kisebb fizetés mellett; a netaláni feles költség pótoltatnék azon kegyadományok által, melyeket egyes buzgó gyülekezetek s nemeskeblü pártfogók az ifjúság iránti önzéstelen szeretettől indítva, mint ez évben, úgy ezután is készek lesznek áldozatul hozni a nevelés szent ügyének. De fájdalom, hogy a tápintézet az egyházkerüleíi gyülekezetek egy részénél nem talál azon meleg részvétre s gyámolításra, melyre az czélja tekintetéből számolhatna. A Főtiszt, egyházkerület határzata szerint évenként 262 mérő búzának kellene természetben vagy pénzül megváltva beszolgáltatnia; és a hátramaradások tesznek e mai napig (Junius 6.) 270 mérőt. Van gyülekezet, mely egy maga 24 mérővel van hátramaradásban. Ennek következtében az utolsó két évben a gondnokság maga kénytelenittetett tetemes összeget (tavai 505 ftot.) előlegezni a folyó költségek fedezésére, s ez évben is csak a szépen befolyt kegyadományoknak tulajdoníthatni, hogy tán nem lesz erre szükség A gyülekezetekben hívek kellőleg értesítve alig fogják megtagadni az e részben rájuk esendő áldozatot; de ha az illetők oly tetemes mennyiségre hagyják felszaporodni a hátramaradásokat, nem csuda, ha tehernek tekintik azt, mit külömben jó szívvel áldoztak volna. Bár fontolóra vennék ezt az illetők, s ne vonnák meg részvétüket azon intézettől, melynek jótéteményében talán maguk is egykoron részesültek ! Ezen egyfelül tapasztalt részvétlenség ellenében, mely a külömben is elég vesződséges gondnoki hivatalt még inkább nehezíti, kettős kötelesége a gondnokságnak szives hálával megemlékezni azon rendkívüli kegyadományokról melyekkel, egyes nemesszivü pártfogók s buzgó gyülekezetek ez évben is szíveskedtek a tápintézetet gyámolitani. Ily kegyadományok, melyek a mai napig (Jun. 6-ig) begyültek : IV. 2
