Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1859

5

A költő a gyermek gyenge és selyp száját képezi, már korán elfordítja fülét az aljas beszédtől; későbben szelíd tanaival szivére hat egyengetvén a durvaságot kajánságot és haragot.

Dicső tetteket beszél el, az utó nemzedék elé világitó példákat állít; vigasztalja a szükölködőt is búskomozt.

A szeplőtlen hajadon —a’ tiszta ifjú ugyan kitől tanulná imáját — ha a musa költőt nem adott volna? Segélyért esedezik a chorus, imájával — mellyre tanitatott, égi vizekért bizalommal könyörög, elhárítja a nyavalyákat elűzi a’ félelmes vészt, meghozván a békét a bő termésű áldott évet.

A dicsőítő énekre megengesztelődnek a mennyeiek ’s az alvilágiak.

Hajdanában az erős kevéssel megelégedett boldog földművelők (betakarítva lévén a termés, ünnepeken Felüditék testeket és lelkeket — melly a szabadulást reményivé a’ kemény munkát elviselé) munka társaival gyermekeivel és hű nejével Tellusnak malaczal Silvánusnak tejjel áldoztak — virággal és borral a sebesen múló időre emlékeztető Geniusnak.

így képződött a’ fescenni pajkos ének, 8.) melly váltogatott versekben pórias élceskedésekkel áradozott.

Ezen évenkért vissza térő kedvelt szabad játék — ártatlanul enyelgett — végre a mardosó tréfa nyílt dühé fajult el, és fenyegetve — törvényt nem ismérve — a nemes házokba bétolakodott.

Fájt ez azoknak, kiket a gunyvers foga ért; hasonló bántolmaktol tartottak azok, kik még érintetlenül maradtak, sőt büntető törvényt is hoztak, melly tilta akárkit is gunyversekkel illetni. 9.)

Megfordították a modort — és a megbotoztatástól tartván — ártatlan enyelgésre és mulattatásra tértek vissza.

A meghódított Görög Ország meghóditotta a vad győzőt — és a szép tudományokat bévitte a műveletlen Latiumba.

így ama saturniusi otromba vers elenyészett, s a’ fojtó mérget elüzé a tiszta ízlés. De sokáig meglátszottak és még most is meglátszanak a müveletlenség nyomai.

Mivel a római késön fordította figyelmét a görög munkákra, is a’ pún háborúkból kinyugodva kezdé kutatni Sophokles és Thespis — és Aeschylusból mit lehetne felhasználni; majd azutan kísérletet tett a szomorú müvekben, ha ugyan kellőié«: át ültethetné-e? tetszett ön magának, mivel fellengezö és tüzes természetű, és elegendő tragi- kumi képességgel bir — és sükerrel mer.

Hanem művészi értetlenségből rútnak tartja és átalja a’ javítást.

Mivel a vígjáték a tárgyat a közéletből veszi, azt hiszik hogy az kevés izzadságba kerül; de annyival nehezebb, mennyivel kevesebb elnézésben részesül.

Nézd, Plantus mikép jellemzi a szerelmes ifjút, mikép a zsugori öreget, mikép az alattomos kéritőt; milly nagy hős Dossenus a faló élősdiekben 10.) milly laza papucsban fut végig a színpadon. Most csak pénzt akar erszényébe kaparni — aztan mit sem gondol vele, megbukik e darabja — vagy szilárdul meg áll e?

Kit a dicsvágy szeles szekerén vitt a színpadra — azt ellelketleniti a közömbös néző, fellelkesül a részt vevő. Olly csekély olly kicsiny az, a mi a dicsmohó lelket leveri és felüditi. Maradjon magának a színpad, ha a megtagadott babér soványon hagy, a megadott pedig kövérré tesz.

Ez — gyakran az önbízalmú költőt is elijeszti és elrettenti, hogy a’ számra nagyobb érdemre és állásra nézve kissebb — ízlés nélküli buta, és ökölre kész tömeg (ha a lovag más nézetű volna) a színdarab előadása közepette medvet vagy vívót követel. Mert illyeseknek örül az aljas nép.

Hanem már a lovag fülétől is elköltözött a gyönyör a minden felé sovárgó szemekhez — és hiú kéjékhez. Négy sőt több óráig leeresztve marad a függöny, — inig eltakarodnak a lovas és gyalog csapatok; reá hátra bilincselt kezekkel hurcoljak a fogoly királyokat. Hadi disz — és társzekerek hajók robognak el, diszmenetben mutatják a’ foglalt ékszereket, egy egész fogoly Corinthust 11.)

Nevetne, ha köztünk volna Demokritus, ha a bamész tömeg fégyelmet akár egy teveparduc, akár egy fehér elefánt vonta légyen magára, és figyelmesebben nézne a népre mint magára a játékra, s azt kellene hinnie, hogy a szerző siket szamárnak mesél. Mert micsoda hang képes azon zajon, melly színházunkban zúg — keresztül hatni, azt gondolná az ember, hogy a Garganuserdö vagy a Tuscus tenger bömböl. Olly tombolva nézik a játékát — díszítményeket a’ külföldi drágaságokat, hogy mihelyest illyesekbe burkolva lép fel a színész — azonnal öszve csapódik a jobb és balkéz.