Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1857
29 Lehetetlen ezen eszmétől el nem ragadtatni, ha csak valamennyire is nemesebb nemzeti önérzettel bírunk; hanemha ezen egész Europa által hibásnak ismert utón megindulni akarunk, nem lehet azt vaktában tenni, hanem szükséges, hogy annak lehetőségét közelebbről megvizsgáljuk. —Igaz, a Hellenek nem utánoztak senkit nyelvök kiképzésében, sőt legjobban bámuljuk őket, mikor minden külföldi elemek befolyása ellen legerélyesebben tiltakoztak; de azért még sem merítették azt, a mit irodalmukban bámulunk, a puszta elvont elmélkedésből és csupa alanyi gondolkozásból, hanem a hellen életnek sajátságos körülményeiből. Az az, mind az, a mi irodalmukban nagy és dicső, nem az előre kiszámított törekvésnek mivé, hanem inkább a kedvező körülményekből, mintegy magától és szabadon felsarj adóz ott növénynek gyümölcse. Minden nyelv a nemzet életének, jellemének és sorsának visszatükrözése. S mit tükröznek vissza a hellen irodalomnak remek- mívei? Azon jóniai, bájoló éghajlatnak kellemeit, melyek között a szabad ember csak lelki édelgésben él, érzéseinek ömlengése között pedig vagy az isnséghez emelkedik fel, vagy azt röpékeny képzelnie által magához a földre vonja le; de egyszersmind a Pindus és Heliconnak bérczeit is, melyek a fellegtelen ég alatt ennek boltozatját oszlopok gyanánt tartani látszanak s melyeknek csergedezö forrásaiból vizet merítvén azt hitték, hogy az istenség lelkének forrásából isznak. Azon változatosságot, melyet a tengerpartnak számtalan öblei, fokai és szigetei nyújtanak, midőn ezek egy részt a végtelenség csendes nyugalm t és a legborzasztóbb viharnak vészét egymás mellé állítják; más részt a hellént a földnek mindenféle nemzetek miveltségével és kincseivel öszveköttetésbe hozzák. Azon szabadságot, melyet a hellen népnek egyes államai a magok közti és, a keletnek hatalmávali örökös harczban m agoknakkivívtak , valamint az ezen harczokbani vitézséget, mely abban gyökeredzett, hogy minden harczos szabad, önálló polgár és egyszersmind a törvénynek akarat nélküli szolgája. Azon nagy nemzeti ünnepnek utánozhatatlan életét, a minden nagy és dicső erénynek gyúpontját, hol a babér elnyerésére minden szabad hellen küzdhomokra léphetett, hogy a halhatatlanság koszorújával meg- koronáztassék. Mennyit hatottak ezen és hasonló körülmények a hellen nemzet jellemének, gondolkozásmódjának, nyelvének és irodalmának kifejleszt sére azt nem szükség megmondani, ha csak valamennyire is ismerjük ezen nemzet fejlődésének történetét. Hanem, hogy ezen kedvező körülményeket a dicső Hellenek eltűnte óta egyetlenegy nemzetnél sem lehet feltalálni, hanem mindig vagy az egyik, vagy a másik tényező, vagy több is hiányzott; vagy ha valahol hasonlót fel is lehetett találni, az mindig csak rövid ide^ tartott, azt senki sem fogja kétségbe vonhatni. Pia pedig a nyelv a nemzet életének, jellemének és történetének visszatükrözése, mely szegény és sajnálatra méltó typust kell nemzeti irodalmunknak nyerni, ha azt elvetjük, a mit a múltból nagyot és dicsőt magunknak elsajátíthatnánk, és csak a jelennek míveltségét akarnék magunknak megszerezni, mely saját szegénységünk körén felül nem emelkedik. Mit tehetünk tehát egyebet, mint a mit az okos orvos bizonyos nyavalyák meggyógyitására tesz? Elhozatja magának más éghajlatnak erőteljesebb füveit és azokkal űzi el a maga éghajlatának mérgét. Ilyen növény az emberi nemzet életében a hellen irodalom. Az isteni gondviselés csak egy ilyen növényt teremtett és nem ok nélkül tartotta meg annyi századok viharjain keresztül, azt akarván, hogy éljünk annak éltető, nemzetet képző, szellemi hatásával, míg más körülmények felmerülnek, melyekben talán a régit nélkülözni lehet. Nem hiszem, hogy valaki komolyan azon ellenvetést akarná felhozni, hogy bírjuk már azon mívek tartalmát számtalan fordításokban és igy tehát nincs az út azon forrásokhoz előttünk elzárva; ez annyit jelentene, mintha valamely beteg számára azon ásványos vizet, melyet az orvos neki rendel, üvegekben hozatnék el és igy készítenénk neki fördöt. A mint ezen víznek épen legjobb gyógyereje az áttöltögetés és odább szállítás alatt kipárolog; szinte úgy veszt a remek Írónak mivé a fordítás által épen eredeti zamatjából. Nem lehet tehát a legnagyobb szellemi veszteség nélkül a hellen nyelv tanítását a gymnasiumi tanulmányok sorából még hazánkban sem kitörülni; sőt honunk mostani körülményeire tekintve, sehol sincs oly sürgető szükség arra, mint épen nálunk, úgy hogy ennek tanítását meg is szorítani kimondhatatlan veszteség. Ez utóbbinak bebizonyítására vizsgáljuk meg közelebbről hazánk visszonyait. Tapasztaljuk, hogy egész Európa több századok óta, de különösen jelenleg, a míveltség terjesztése s az európai irodalom kifejlesztése tekintetéből, a hellen nyelvet egyik fötényezőnek tartja; mi ezzel ellenkező irányban nem indúlhatunk, ha csak azon gyanúnak nem akarjuk magunkat kitenni, hogy a mívelt nemzetek sorából kilépni akarunk. Európa ezen el
