Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1856

ha erre felhatolsz, egy keskeny talán %órányi területű völgy fekszik előtted, mellyet méltán mondanak a halál völgyének. Egy növény sem mutatkozik ott; nagy kő göröngyök fekszenek itt ott a völgy fenekén, s az egészet számtalan négy lábúak, madarak, rovarok csontvázai s tetemei borítják. Minden élő lény, melly e völgybe jön, a halál bizonyos prédája, mert itt a föld annyi szénsavat lehet hi, hogy az a völgy feneke felett 18' magasságban még észrevehető, mind a mellett, hogy a körlégnél 1,5 szerte súlyosabb. Szinte igy van ez Nápoly eléggé ismeretes grotta del cane barlangjában, a paderborni sikságon és Pyrmont gözbarlangjában. A szénsav mindenütt mutakozik; ez adja meg az italoknak kellemes izét, ez képezi a „gyöngyöt,“ melly „a borban felfelé megy,“ ez az mi a pezsgőben habzik, ez az mi a füredi s áltáljában minden savanyu vízben gyöngyözve íelpezseg. Semmi okunk sincs tehát attól tartani, hogy a lég növény tápláló tehetsége csak valaha megszűnhetnék.

Végtére, ha tagadtam is előbb, hogy a humusz közvetlenül elegendő táplálékot ád a növénynek; mégis távol vagyok attól, hogy a gazdászat eddig követett elveivel homlok egyenest ellenkezve azt mondjam, miszerint a humusz, vagy a humuszt képző trágya semmi befolyással sem bir a növény fejlődésére, életére. Sőt igenis sokat tehet ez; hisz erről kiki szemlátomást meggyőződhetik, ha a serény gazda zsírosán trágyázott mezeit s a szegény zsellér sovány földecskéjét hasonlítja össze. A humuszban a mindég tovább haladó rothadásnál a lég élenye a testek szénenyével, s könenyével részint pedig a köneny a legénnyel és kénennyel egyesül, és igy a humuszból szénsav, viz és könlegeg (Ammoniacum) fej lődik; ezek közül a növény a szénsavat a vízzel együtt gyökérszálkáinak végén lévő apró szívó szömörcsei (@augwcír$cl)en) által beszivja, a beszivott szénsav helyébe uj éleny tódul, hogy ismét szénsavat képezzen, ez ismét beszivatik s igy tovább. Ha pedig, mint most látók, arra, hogy a földben lévő humusz, vagy a mi evvel egyértelmű, az alászántott trágya használjon, a lég élenye szükséges, önként megérthető, mért szükséges a földet szántás, boronálás, kapálás által porhanyóvá tenni, s mért szoktunk az újonnan trágyázott földbe kapálni való növényt ültetni. Nem egyéb okból, mint hogy a lég a földet jól át meg átjárhassa, s annak élenye mennél nagyobb arányban egyesülhessen a szénennyel.

Szinte igy a növény második létrésze, a köneny, is csak élennyel vegyülve mint viz jön a növénybe, és pedig részint mint vízgőz a légből, részint mint viz a földből, az első esetben ismét a zöldrészek szájadékai, az utolsóban a gyökérszálacskák szívó szömörcsei által. Itt azomban az a kérdés merült fel, honnan jön az elegendő viz? Schübler számítása szerint t. i. a növények több vizet szükségeinek, mint a mennyi a légből eső harmat, vagy hónak alakjában leverődik. Egy napraforgónak p. o. naponta 1 % % kell; ha most egy — egyre 4Q' tért számítunk, hát egy hold föld, melly napra forgóval van beültetve, a nyár 4 hónapjain által körül belől 1620000 ® vizet kíván, a köztük lévő fü és gaz szinte 1620000 u vizet szükségelhet, lesz tehát kerék számmal 3 millió S' viz; egy hold káposzta föld vagy gyümölcsös kert 5 millió S' vizet kíván. A lehulló eső mennyiségét eső mérők által könnyen meghatározhatni, s illy mérések nyomán kisült, hogy angolhonban nyáron át egy egy holdra legfellebb 1,600000 « esővíz számítható. A patakok & folyók által ennek legalább is 1L része a tengerbe vezettetik; kérdem tehát, honnan veszi a növény a többi 1V2-—4 miliő S' vizet, a mellyet a harmatnak s a levegőben lévő vízgőznek tulajdonítani lehetetlen. Van itt még más forrás, s ez a föld, a humusz. Némelly földnemek, p. o. az agyag s különösen a humusz azon tulajdonsággal bírnak, hogy a vízgőzöket besziv- ni, sűríteni s ennél fogva a gyökereknek szüntelenül tápnedvet nyújtani képesek.

És ugyan e tulajdonságot mutatja a humusz a könlegegre nézve is. Széneny, köneny és éleny, ezek képezik a növény legtöbb részeit, a fát, keményítőt, czukrot, gummit, olajt s a t. és pedig úgy hogy a viz egészen, a szénsavból pedig a széneny azonosul növény anyaggá, mig az éleny szabad lesz, így p. o.

100 rész faanyagban van; 100 rész keményítőben van:

55.5 r. viz 60 r. viz

44.5 r. széneny 40 r. széneny

100,0 100.

De ezeken kívül még a’ növényi alyakban (33ajen) mint nicotin, strychnin, caffeinban, a növényi fest- anyokban és az úgy nevezett proteintestekben, miilyenek a sajtanyag (casein 0e&er), fehérnye (albumin) és a legumin egy 4-dik elemet is találunk — legényt. Ez a légben igen'nagy mennyiségben van meg, mert mint már fellebb mondók, annak m. e. 79% teszi; de igy közvetlenül nem táplálhatja a növényt, mert nem egy kön5