Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1854
10 lönböző, p. o. a törvények tartalma, ugyanaz, mi a tüneményé. Azonban Aristoteles a két elvet pusztán csak felteszi, s ezért ő is visszaesik a formának és anyagnak dualismusába. E dualismust láttuk lélektanában is. Az ész a tiszta forma, e léleknek marandó lényege, kifejlés nélküli; az érzéki oldal ellenben változó, enyésző, szenvedő. Azért ezen ellentétes határozatok öszhangzó egységbe össze nem folyhatnak. Adjuk hozzá ez alaphiányhoz azt, hogy lélektanából némely lelki működés hiányzik, hogy a kifejlés lánczolatába némely lelki működés lánczszeme nem a kellő helyen áll, hogy nála is, mint Platónál túlnyomó az ész az akarat fölött. Ezek ellenére is el kell ismerni a nagy haladást, mellyet a lélektan Aristoteles által nyert. Midőn a lelket úgy határozta meg, mint a test entelechiáját, ő fogta fel helyesen a lélek lényegét és viszonyát a testhez, ő alkalmazta a kifejlés fogalmát a lélekre. Minden lélektan, melly e névre érdemes akar lenni, igy fogja a szellemet vizsgálni. Sem az észbeli, sem a tapasztalati lélektan ki nem elégit. Abból hiányzik az élet; ez a szellemet eldarabolja. Leírja ugyan egyes úgynevezett „tehetségeit“ de olly modorban mint midőn p. o. a természetrajzban a majom után a denevért Írjuk le. A különálló tehetségek szerinte csak a kölcsönös hatás által függnek össze egymással. De továbbá nem e magas szempont az? midőn Aristoteles azt mondja, hogy a lélek mi- krokosmus, midőn azt állítja, hogy a lélek bizonyos tekintetben minden létező. Igazi alapitója a lélektannak, a philosophia e fontos ágának Aristoteles volt. És hogy ne volna fontos egy olly tudomány, mellynek tárgya: emberi szellem, tehát az, mi lényegemet teszi, mi életemnek azon lángja, mellyről Csokonai azt mondja: — Te!-------—------— K i önnön erődet vizsgálod, képzeled; Te, ki ismerni tudsz sok ezer dolgokat, Azoknak formáját, számát, nagyságokat; Ki Ítélni is mersz, te kinek nem elég Ez a megteremtett levegő, viz, föld, ég; Hanem magad körül építsz uj világot Majmolván a munkás mindenhatóságot. Te! ki által mozgok, növök és dolgozok, Eszmélek, ítélek, vágyok, gondolkodok, Orvendek, busúlok, reményiek és félek Te csuda valóság belém szállott lélek. *) Es noha az újkor a szellem körét mélyebben és terjedelmesebben vizsgálta át, noha e téren sok olly kérdést oldott meg, mellyet az ókori philosophia az emberi nem lassankinti fejlődésének törvényénél fogva meg nem oldhatott; mindenkor öröm és gyönyörűség lesz foglalkozni olly rendszerrel, melly az elvet helyesen felfogván a további fejlődésnek biztos fonalát kezünkbe adta s melly épen ez oknál fogva a népek tanítója és mestere lett. *) Mintha csak Aristoteles szólana. A magyar fej megyezik a göröggel. Doniaiiovszki Endre.
