Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1853
4 doskodott, nem gondoskodott volna a serdülő' ifjúságnak is illy szellembeni neveltetéséről; s a fentebbi körülmény csak arra mutat, bogy a hitújítás munkája s az isteni tiszteletnek uj szellembeni rendezése nem rögtönözve történt, s hogy csak egymás után hagyták el a hosszú idő s megszokás szentesitette szertartásokat, mire a reformatio történetéből több példákat is lehet felhozni. Az e korbeli rectorok voltak: Hartmann Ferencz 1565 — 71, Hauek János — 1573, Zeitvogel Gáspár — 1574, Rüstler Mihál — 1579, Funk János —- 1582, Schremme 1 Áb ra- hám 1584. Fizetésük 80 csász. forintot tett szabad lakáson, fáizáson s tandíjon kívül. A szegényebb sorsú tanulók számára létezett már ekkor tápintézet is, mellyben minden szükségesekkel el voltak látva. Szépen fejlődött s virágzott az intézet az ekkori időkhez képest, s már akkor nem utolsó helyt foglaltéi a hon testvér intézetei között; de fájdalom, Musaeus János Péter, akkori soproni lelkész, tulhe- veskedése s a kath. egyház elleni kifakadásai által nem csak magát s tiszttársait döntötte nyomorúságba, hanem ezen intézetnek is okozta megszüntetését; mert az ő türelmetlen szellemének szomorú követ- kesése volt azon legfelsőbb parancs, mellynél fogva 1584, tehát olly időben, midőn a protestánsok még haza szerte háboritlan élvezték a szabad vallási gyakorlást, Sopronban az evangyelmi isteni tisztelet megtiltatott, a lelkészek a városból száműzettek, s az iskolák is megszüntettek. Miután a bécsi béke 1606 a soproni evangélikusoknak is biztosította a szabad vallási gyakorlást, csak hamar megnyitották újra a latin iskolát is a tudományokat szomjuzó ifjúság számára, jeleid, hogy mennyire feküdt lelkiikön a nevelés szent ügye. Még azon év Nov. 1-jén megnyitá azt az Eisenach- ból hivott Frank István. Csekély volt a kezdet, csak két tanár tanított két osztályban. De már 1608ban rector, conrcctor s egy segédtanár emlittetik, kikhez 1610ben még egy negyedik tanár is járult. Szép virágzásnak indult az intézet különösen a derék Schwanshofer Kristóf 1610 — 1612 s 1627 — 1639, valamint utódja Hausmauer Kristóf 1612 —1632 rectorsága alatt; az intézet hire már messzebb vidékekre is elhatott Sopronba édesgetvén a tanulni vágyó ifjúságot, mi ezen korban, midőn mindenfelé virágoztak hasonló tanintézetek, nevezetesen a szomszéd Csepreghben hires Collegium, minden esetre legszebb bizonysága a tanoda virágzásának. A tápintézet még ekkor csak nyolcz ifjat látott el minden szükségesekkel; de ezeken kivid, kik együtt is laktak, más szegény ifjak *) is részesültek a városi tanács által némi segedelmezésben. 1623-—1627 a fáradhatatlan Schubert Pál, lelkész a latin tanodái ifjúság oktatásában is részt vett, külön osztály nyittatván számára, egyszersmind ő viselte az egész intézet felett a felügyelést. Helyébe 1627 a már előbb itt működött Schwanshofer hivatott meg Director czimmel s igy az intézet öt osztályból állott, mellyekhez 1633ban még egy osztály jött, legközelebb ugyan csak német iskola, de mellyben a latin nyelv elemei is előadattak. S igy az intézet hat osztályú telyes gymnasium volt, mellyben minden előadatott, mi a kor igényei szerint szükségeltetett, hogy az ifjak kellő készültséggel látogathassák a felsőbb tanintézeteket szaktudományok sikerreli hallgatása végett. Meglehet, hogy a külömben nagy tudományu s a szónoki széken kitűnő Schubert a tanári széken nem felelt meg a benne helyeztetett várakozásnak, s hogy ezért hivatott helyébe Schwanshofer *) lölOrol létezik a városi levéltárban következő hátirata folyamodványa Soriba György s Pastoris Endre adstans inaknak (adstans nevet viseltek a templom karzatán tett szolgálatok miatt.) Ad exhibitas ab adstantibus Inclyto Senatui literas supplicatorias, sic se resolvit senatus, ut cuilibet eorum a praefecto xenodochii singulis septimanis porri- gantur unus panis ea magnitudine, qua fieri sólet, duae librae camis et media mensura vini; a praefecto came- rae autem singulis quartalibus unum habeant thalerum. Decretum in Senatu 22. Januarii Anno 1610.
