Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1853
16 viszonyok sem nehezeitek rájok olly érezhetőleg mint családosokra. A syntaxisban a még most is jó emlékezetben álló Mesterházy Nagy Jánosra (1783—1803) következtek: Halasy Mihály — 1805) Seybold — 1807, Neudherr Samuel — 1810, Rumy — 1810, Szabó József — 1811, Ugróczy Mihály — 1814, Hetyésy László — 1817, ismét Szabó Jósef — 1818, meg Hetyésy — 1825 ; a grammatikában tanítottak : Sailer Sámuel (1777—1789) Waltersdorfer— 1802, Wiistinger Ke- resztély — 1803, Neudherr — 1807, Gamauf Jósef — 1809, Hetyésy — 1814, Horváth János helyettes 1814, Odor István -— 1821, Szabó Jósef— 1824; csak a donátusban maradt meg állhatatosan a maga nemében derék Varga János 1776—1818. Raits halála után 1824 nagy változások történtek mind a tanári személyzetben, mind a tanoda kiilszerkezetében, mind magán a tanoda épületén is. Raits helyébe tanárul Hetyésy választatott ki ez állomásban megmaradt 1852-ig csak hogy 1838 az addig előadott theologiai tudományokat s mathesist a bölcsészeti s jogi tudományokkal cserélte fel. Hetyésy helyébe Szabó, ennek helyébe Sztrokay Ignácz, a donatusba pedig Halasy Káról hivatott meg, s Nov. 2-án ezen férfiak uj hivatalaikba a régi épület romjai között ünnepélyesen beigtat- tak. A rectori hivatal ez olta a három felsőbb tanár között, kiknek fizetésük 600 ftra emeltetett évenkint változott, valamint a tápintézeti gondnokság is. Hetyésy erélyessége által ismét helyre állította a nagyon is felbomlott fegyelmet s ebben igen segítette őt Seybold, kire mint a három tanár legidősbikére egyszersmint legelsőben ruháztatott a változandó igazgatói hivatal. Seybold 1828-ban meghalt s helyébe a jeles Pecz Lipót lön megválasztva, miután a pozsonyi Mar tiny a néki ajánlott hivatalt el nem fogadta, noha a gyülekezetnek néhány tehetősb tagjai néki 600 ftnyi rendes fizetésén felül még évenkinti 500 ftot, s halála esetére özvegyének évi nyugdijat biztosítottak. Pecz azomban két év múlva lelkésznek választatván, Halasy Káról lépett helyébe, mig 1838 ismét tanszéket is foglalt a lelkészség mellett Odor István nyugdíjaztatása következtében. De ekkor sem örvendhetett az intézet a jeles tanárnak soká, mert már 1840-ben elragadta őt a halál. A 3 felsőbb tanár fizetése egyébiránt 1839 olta temesen javíttatott. Ugyan is az 1838 Octob. 26-án meghalálozott Torkos Sámuel ur e czélra tett alapítványából évenkinti 300 váltó forintot húzott mindegyik rendes fizetésén kívül. Peczet a tanárságban Király József követte, a lelkészi hivatalban a donatusnak 1831 olta fáradhatatlan tanítója Poszvék Keresztely, kit Kleeblatt Hermann követett az igy megürült do- natusban. Ugyan ezen évben betöltetett, az egyházi kerület által már régólta tervezgetett negyedik tanári szék is Szabó Jóseffel, kit a syntaxisban Pálfy Jósef, s midőn ez geresdi lelkésznek meghivatott 1842 e vázlat Írója követett. Ugyan azon évben egyszersmind behozatott az intézetben a latin helyébe a magyar nyelv általános tannyelvül, miután addig csak némelly tudományok adattak elő 1828 olta magyar nyelven. Az 1844-ben behozott Zay-Ugróczi tanrendszer következtében megszüntetett az addigi donatus, és Sztrokay számára uj osztály, a gymnasiummal kapcsolatban álló előkészítő magyar osztály teremtetett, melly azomban tanítójának halálálával 1850 megszűnt. Az említett Zay Ugróczi rendszer, mellyben hazánk evang. tanári testületé, mert hisz az ő köztanácskozmányának eredménye volt az — mintegy nyilványos vallomást tett arról, miszerint a tanodáknak a kor kivánata szerinti reformra van szükségek, a soproni lyceumra nézve is, mint más tanodákra nézve csak érezhetőbbé tette e szükséget. Mert a maga nemében jeles terv többet kivánt, mint a mennyit hazánk protest, intézetei nagyobb része, köztök Sopron is, a bennük működő tanárok számához képest, megbirhatott volna. Nem csuda, hogyha a rendszer sem a közönséget sem a tanárokat ki nem elégítette s hogy ezek névszerint e részbeni változtatást forrón óhajtottak, változta
