Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1853
14 Illy körülmények között mit tehetett volna a legjobb akarat mellett is az 1790 kinevezett uj iskolai választmány, hanem hogy a czélszeriitlennek tapasztalt tervet újra megrostálta. Ennek folytán uj tervet készített Stanislaides, melly azomban az előbbitől csak annyiban kiilömbözött, hogy a tudományok halmazát kissé jobb rendbe hozta. E szerint is hat év alatt 64 tudomány volt elvégzendő; pedig régi elv, hogy a ki nagyot akar, kevesebbre kell szorítkoznia. Nem lehet azomban méltánylással einem ismerni a soproni Conventnek ezen átalakítási törekvésekben mutatott buzgóságát s áldozatrai készséget, melly abban is mutatkozott hogy a rec- tornak 400, a másik két tanárnak 350 ftnyi évi fizetést rendelt s általában évenkinti 1200 ital járult egyházi pénztárából a tanoda szükségeinek fedezésére. Hogy az átalakítás nem vezetett mindjárt óhajtott czélhoz, nem az ő hibája. Hogy illy körülmények közt a fegyelem sem volt kielégítő, látni az 1793 Ap. 28. Kőszögön tartott kerületi gyűlés alkalmával e tárgyban emelt panaszokból. De épen ezen baj orvoslása végett olly eszköz választatott, melly, mig egy részről a bajon segített, más részről csak uj bajoknak volt szülőoka. Ugyan is a már 1786 olta behozott szakrendszer ismét felcseréltetek az osztály rendszerrel a felsőbb osztályokban is s ennek folytán a már külömben is elgyengült Wietoristol, ki a rhetorikában tanított, elvétetett a rectorság Stanislaidesre ruháztatván át 1794, minek következtében a tiszttársi egyetértés s a barátságos viszony is felbomlott a tanárok közt, úgy hogy örömmel fogadta el Stanislaides a pozsonybai meghívást 1796. Stanislaides helye hét évig betöltetlen maradt; a rectorság Raitsra ruháztatok ideiglen s midőn 1802 Wietoris is meghalálozott, ennek helyét is csak ideiglen töltötte be Waltersdorfer Rudolf János, 1789 olta a grammatica tanítója, s ha már hárman is eléggé terhelve voltak a tudományok halmaza által, természetes, hogy ketten általa túl terhelve voltak, úgy hogy az egyházkerület már ekkor (1798) komolyan gondolkodott egy harmadik tanárnak a maga költségen leendő tartásáról. A nem rég választott Superintended, Nagy István azomban épen ezen időben 1797 Sept. 28-ik igen kedvezően nyilatkozik az intézetről, hogy tudniillik azt olly állapotban találta, melly várakozását jóval felül múlta. Egyébiránt épen az iskola ezen átalakulása korszakába esik a tanodái életnek s az ifjúság szellemi törekvésének egyik legszebb nyilatkozványa, melly tanodánk történetében annál inkább felemlítendő, minthogy a nemzeti fejlődés történetében is nem megvetendő tényezőként tekinthető. Értem a soproni tanuló magyar társaság keletkezését 1790. Mert hogy ezen csupán csak nyelvészeti s szépészeti irányú egylet nem csak az ifjúság tudományos szellemi kimivelésére legüdvösebben hatott, hanem a nemzeti irodalom fejlődésére s igy a nemzeti közéletre is tetemes befolyást gyakorolt, részint minthogy első volt, melly a nemzeti nyelv s irodalom ügyét majd felszázados pangás után ifjú erővel s lelkesedéssel felkarolta, részint pedig, minthogy kebeléből olly férfiak támadtak, kik most is nem utolsó csillagokként fénylenek a magyar irodalom egén — csak magát a társaság alapitóját, Kis Jánost, s Döbrön- tey Gábort említem — ez elvitázhatatlan tény. Kis mindig méltányolva ismerte el, hogy mennyit köszönt ezen általa létrehozott intézetnek s az érdem koszoruzta férfiú mindig szeretettel ragaszkodott ezen mondhatnék kedvencz gyermekén, mellyet szóval, tettel ápolni egész haláláig meg nem szűnt. Hasonló szellemben s szint olly áldott sikerrel működött az 1803 alakult német társaság is. És — a mi különös megjegyzést érdemel — e két egylet a legtestvéribb egyességben állott fen egymás mellett egész ez újabb időkig; nem volt, mint a kisőbbi időkben más intézeteknél — czivódásnak vagy épen káros nemzeti súrlódásnak kútfeje, mi mind az ifjúság józan gondolkodásának s a közte uralkodó jó szellemnek, mind a felügyelő tanárok bölcs vezérlésének legszebb tanúbizonysága.
