Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1853
13 ö sem Wie tor is nem voltak szaktheologusok, s hogy tehát a leendő theologusokrol nem volt kellőleg gondoskodva, csak hamar újra felébresztő a harmadik felső tanár utáni vágyat; s jóllehet még Május 3-án (1786) egy harmadik tanár választását sürgető kerületi felügyelőnek válaszul adatott, hogy az a pénzügyi viszonyoknál fogva teljes lehetetlenség ; Sept. 8-án annak választása el lön határozva s a jövő év Ap. 14-én mégis történt; de nem a legszerencsésben. Mert a meghívott Schuhmacher Mihály nagy tudományu s buzgó férfiú volt ugyan, de közelgő halálának minden jelenségeivel érkezett Sopronba, s ezen gyengélkedésénél fogva épen nem volt a maga helyén főkép egy lelkes Schwartner mellett. Meg is halt már 1788 Oct. 16-án miután már Schwartner is elhagyta az intézetet (Márt. 12-én) a pesti egyetemen tanári széket foglalandó. Az intézet szervezését illetőleg ez alatt semmi újítás sem történt egyébb, hogy a két felső osztályban a kor igényei tekintetbe vételével a tanulmányok néhány újakkal szaporitattak. De Schwartner távozta után uj, nem legszerencsésebb tanterv lép tettetett életbe. A két felső osztályból csak ugyan három lett, ha bár a collegium vagy lyceum név még nem lön kimondva; a tanfolyam mindegyik osztályban három három félévre határoztatok, s ezen 4 '/2 év alatt 31 tudomány volt elvégzendő ; e mellett pedig, s ez volt a bökkenő, az alsó osztályok nem csak hogy nem szerveztettek a felső osztályoknak megfelelőleg, hanem a leg alsó egészen meg lön szüntetve. A terv készítője, Bogscli, lelkész tán arra számított, hogy minden tanár egy egy Schwartner; igy hisz megjárta volna a tanterv; Ám de e számításban csalódott. A klilömben derék Wietoris már ekkor túlélte magát s gyenge volt a rectorság vitelére; a beteges Schuhmacher legjobb akaratja mellett nem sokra mehetett; a Schwartner helyébe hivott Stanislaides Dániel 1788 fiatal, erélyes férfiú volt s kisőbb egyik legjelesb tanára vált hazánknak, de még ekkor kezdő volt; nem csuda, hogy általános lett a megelégületlen- ség, úgy hogy Schuhmacher halála után uj intézkedésekről kellett gondoskodni, sőt, a mi még eddig soha sem történt, a kerület is bele avatkozott a soproni iskola ügyébe. 1789 Martius 4-kén a kerületi felügyelő, Matkovicli Pál s a soproni Convent elnöke, Gabriel Lajos ikerelnöklete alatt Superintendens Hrabovszky Sámuel, számos egyházi s világi személyek, úgy szinte a soproni Convent összes tagjai jelenlétében gyűlés tartatott a mélyen sülyedt iskolák felsegélése ügyében. De a gyűlés semmire sem mehetett részint minthogy Bogs eh lelkész nem állott rá azon feltételekre, mellyek alatt tiszttársa, Rakvitz Káról késznek nyilatkozott a néki ajánlott rectori s tanári állomás elfogadására, részint minthogy Wietoris nem volt a hivataláróli lemondásra rábírható. Schuhmacher helyébe azomban már ezen gyűlésen ajánltatott s Máj. 3-kán a Convent által meg is hivatott Raits Péter, a tudományokért buzgó s sok ismerettel bíró fiatal ember, ki azomban nem birt azon tanári tapintattal, mellynél fogva megtudta volna választani, hogy mi való a tanuló ifjúságnak, s igy például Virgil olvasásánál egész félévet töltött csupán csak a prolegomenákkal s a külömbféle kiadások előszámlálásával. A lehető legnagyobb terjedelmességet kereste mindenben; egyetemnek tekinté az intézetet, s az ifjúságot is a vele való bánásában egyetemi ifjúságnak tekinté. Hibájához tartozott egy szóval, hogy igen sokat akart. Illy szellemben megváltoztatott a következő tanévben az egész tanterv is. A lyceumi tanfolyam összesen hat évre határoztatott s a tanórák is naponkinti egy órával szaporitattak ugyan, de más részről meg sok uj tudomány is vétetett fel a tantervbe, sok ollyan is, mellyek sok egyetemen sem adattak elő, s mind ez olly ifjaknak, kik az alsó osztályok állapotánál fogva épen nem birtak kellő készültséggel az elejökbe adottak felfogására. E mellett a classikai tanulmányok, a történelem nagyságtan, s a természeti tudományok igen háttérbe szorultak, nem minthogy a tantervbe nem lettek volna felvéve, hanem minthogy nem volt rájok ember.
