Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1943

7 kedik s fejlődik ki ? Ha pedig igaz, hogy t. i. a nemzetiség csak lassan és halkkal fejlik ki, nő és nevekedik, akkor, úgy hiszem, mindenkinek, ki a nemzet tagja, minden időben s minden körülállásokban legeslegfőbb kötelessége, hogy annak előmenetelét s javát, mennyire erejében áll, helyzetéhez képest előmozdítani törekedjék." Azt kell most nekünk is kutatnunk, mi a nemzeti szellemünk, sajátságunk és hogyan tudunk közreműködni, hogy az minél jobban kifejlődjék. Nemzetről, nemzeti szellemről, nemzeti hivatásról beszélünk, minthogy maga a nemzetfogalom is ma különféle értelmezést kapott, azért tisztáznunk kell a dolgot, mielőtt tovább mennénk, nehogy zavar keletkezzék. Ma egyik legdivatosabb a fajnemzet fogalom. Magyar vonatkozásban ez a turáni álmodozásokhoz vezetett, másrészt a nemzet tagjainak csökkentését vonná maga után, ha a tiszta fajelmélet alapjára akarnánk helyezkedni. Tetszetősebb a németektől átvett nép-nemzet foga lom. A nép-nemzet fogalom két irányban hatott : először is a nemzeti társadalmat akarta egységes népi kultúrában összefogni és a nemzet minden tagját öntudatosátani. Horizontális síkon a népállam fogalmát jelentette. Sajnos, nálunk az átvételnél ez utóbbi hatás érvényesült, pedig az előbbire lett volna szükség. így azután ez is ezeréves hagyományainkkal való szakítást jelentene számunkra A paraszt nemzetfogalomról és egyébb szélsőséges felfogásokról azt hiszem felesleges is beszélni. De melyik hát akkor a helyes nemzetfogalom ? Ezt megfogalmazta szamunkra a legnagyobb magyar, amikor a franciás nyelvnemzetfogalommal szemben az ősi magyar hagyományokhoz híven, megalkotta a magyar hivatasnak megfelelő nemzetfogalmat. A magyar nemzetfogalom sohasem volt faji képlet. ,,A magyarság annak a ténynek öntudata, mely teljesen eltölti a honfoglaló nép kései Leszármazottait : magyarnak lenni nem állapot, hanem hivatás és feladat." (Márai.) A 19. század közepén, amikor a nyelv, nemzet és állam szoros kapcsolatba lép egymással és szembeállítja egymással a szentistváni állam és Középeurópa addig békés, egymásmelIcttiségben élő népeit, akkor mondja Széchenyi : ,,Ha valaki magyarul tud, magyarul beszél, ebből következik-e, hogy ezért neki már magyarm is kellett voina átalakulnia A szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pergése Korántsem dobogása még a szívnek, és ekkép a magyarul beszélő, sőt legékesebben szóló is korántsem magyar még." A gondolat és érzésvilág tesz valakit a nemzet tagjává. Nem a mennyiség, hanem a minőség adja a nemzet erejét : „Minden nép, és ekkép a magyar is, egyedül minőség és nem szám által olvaszthat más vért is magába." Ezért nem aggó dik, mint mások csekély számunk miatt: ' „Engem soha nem ijesztett csekély számunk, de fennmaradhatásunkért annál erősebben rettegtem mindig azon okbul, mert fajtánk anyagi és szellemi léte oly felette könnyű. Itt a baj, és essünk át elvégre az önmegismerésnek ezen legkeserűbb adagán, — mert csak ezután javulhatunk teljes egészségre, — hogy t. i. nem a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnk sarkalata s e szerint