Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1942

Pro Patria! Hősi halottaink ! Gyászos megemlékezésre kondul most a szivek harangja és kongo hangja rezgésbe hozza intézetünk tanári karának, a szülőknek, testvéreknek, cserkészbarátainknak érzésvilágát, akik most mélységesen gyászolják, de büszkén emlékeznek a hős fiaikra, cserkésztestvéreikre. Lélekben átkaroljuk most hős fiaink ismert, vagy névtelen fejfáját, intézetünk hősi emléktábláját és elsírjuk a nagy magyar végzet soha ki nem apadó könnyeit. Emlékezünk most hős fiainkra, cserkésztestvéreinkre ! Mert Ők a mi büszkeségeink, az Ő vértanú haláluk mentett meg minket, mert Ők vérük hullásával és életük lángjának utolsó lobbanásával tettek örök tanúságot, hogy az ezer év őseihez nem voltak méltatlanok, sőt dicsőséget hoztak az intézetre és a Szent Asztrik cserkész névre. Emlékezünk a mi hőseinkre, messze Oroszország hőseire, akik meghaltak, hogy életük árán megvédelmezzék azt a hazát, amelyet a szülői házban, itt az iskolában és a cserkészetben tanultak meg igazán, életük feláldozásával szeretni. Emlékezünk rájuk, akik meghaltak azért a katolikus, bencés eszméért, amelyet itt szívtak magukba, amely vérükké, életükké lett. Emlékezünk róluk, akik nem aranyat, jólétet vettek a Hazától, hanem életet adtak a V