Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

t Sziklai Jenő. (1893—1942.) Kiválóság pusztult hirtelen. 1942. február 8-án csapott le Budapestről Sopron szívére a vészmadár, mélyen karmolt : rebbenve villantak, keresték egymást a tekintetek, fájó szeretetben hajoltak össze a fejek, imádságot tördeltek az ajkak. ítthon is pusztulnia kell a magyar értéknek ? A miértet kérdezni sem mertük a haláltól. Pár nap múlva a bencés tanári kar és ifjúság szeretett házfőnökének és igazgatójának tetemét a templomba kísérte, a szentélyben ravatalozta, A télnek minden virágával jött a népe városnak, megyének, hogy a lánglelkű szónokot, nemcsak az ifjúságnak, hanem az ügyes-bajos embereknek is az atyját, a lelkek biztos vezetőjét, a munkának feszült akarat eszményképét láthassa, megsirassa és vigye immár a temetőbe. Azóta többen járunk a Szent Mihály-temetőbe, és virágosabb a bencés sírbolt. Elmondogatom Neki, hogy nemcsak a sírjánál rebegtek búcsúszavakat a diákjai, hanem még az önképzőkör búcsúzkodáson is emlegették, Vele fogadkoztak a bencés diákeszményre. Elújságolom, hogy a legutolsó SXhortációja mily üdvösen muijkálódik egy kis diáknak a lelkében. Tudatom Vele, hogy egy kedves családja minden hónap 8-án szentmisét mondat Érte, gyónik és áldozik. Nem hittem volna, hogy én-