Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

49 Ma nincs konkolylelkű fiú a táborban. Ma mindenkinek tiszta a lelke, mindegyik Krisztust sugározza !" Az utolsó este kedves tábortűzzel bú­csúztunk. Elérkezett az utolsó nap : ,,Ma szomorú nap volt. A legtöbben fájó szívvel estek neki a tábor lebontásának. Délre vége lett a fiúk váro­sának. Fürdés és ebéd után elénekeltük, elgondolkozva és sokan elér­zékenyedve az : Üres a tábor, nincs lakója már ... A tábori zászlót is lebontották. Csak a kereszt állott és mellette a két duc, melyet ügyes­ségi próbán készítettek. Bevagonírozás, jön a vonat, és visz vissza a fa­lak közé . . Hálás köszönetet mondunk ez úton is Esterházy Pál her­cegnek és Lámfalussy Sándor erdőtanácsosnak szíves, áldozatkész se­gítségükért. Az alakuló gyűlést szept. 20.-án tartottuk. Ezen szomorúan vettük tudomásul, hogy Kuczogi parancsnok úr másirányú elfoglaltsága miatt megvált a csapat vezetésétől. Hálás szeretettel mondunk neki itt is kö­szönetet sok évi önzetlen munkájáért. Ekkor mutatkozott be az új pa­rancsnok, dr. Jánosi Gyula. Ez évi munkánkban Széchenyit állította elénk, aki, mialatt, mint maga írja, lóról, tehénről beszélgetett, azalatt honfitársai hibáit reszelgette. Ilyen az igazi magyar cserkész is, mialatt járja az erdőt, mezőt, rengeteget, csomót köt, elsősegélyt nyújt, azalatt az emberebb ember, a magyarabb magyar eszményét alakítja ki magában és a hazát szolgálja. A rajkereteket megtartottuk, de a munka súlypont­ját az őrsi élet és munka elmélyítésére helyeztük. Tartottunk raj- és csa­pat gyűléseket, de az igazi munka az őrsi gyűléseken folyt. Igen bevál­tak és gyakran alkalmaztuk az iskolai tízperoekben tartott rövid csapat­gyűléseket. Az alakuló ülésen felolvasott napiparancs szerint a csapat két raj­ban : I. Rákosi J. raj. Rv. : Schwertner János, II. Prohászka O. raj. Rv. : Kremszner Erik. Mindegyik rajban három őrs szerepelt: I. 1. Turul, 1. őv. Kuti József, 2. Pacsirta, őv. Horváth László, 3. Galamb, őv. Farkas Jenő. II. 1. Zerge, őv. Farkas Pál, 2. Mókus, őv. Kamenszky Illés, 3. Far­kas, őv. Haják Gyula. Az egész országot mozgásba hozó Széchenyi ünnepségekbe termé­szetesen csapatunk is belekapcsolódott. Szept. 20-án Nagycenken Szé­chenyi sírjánál volt nagy ünnepség. Ezen soproni cserkészekből alakult csapat is részt vett. Ebben csapatunkat tizen képviselték. Az ünnepség hatásáról a krónikás így emlékezik meg : „Azok a lobogó lángocskák, amelyeket magyar ifjak hoztak az ország szívéből Széchenyi sírjához, talán fáklyafény a magyar éjtszakában, talán a feltámadás hajnalpirja . . . Lehetetlen, hogy ez az izzig-véríg magyar lelkiség, ne ragadna magával bennünket, lehetetlen, hogy ne sarkalna újabb, nagyobb feladatok végre­hajtására !" Szeptember 28.-án az egész csapat kivonult a soproni Szé­chenyi-téren tartott ünnepségre. Nov. 12 .-én Szent Asztrik-napját közös szentáldozással és kis ün­nepséggel ültük meg. Ekkor adtuk át a szövetség kitüntetését Barsi Ká­2

Next

/
Thumbnails
Contents