Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

19 Az egyes nemzedékek társadalmi gondolkodását döntően két tényező formálja : maga a társadalom és az iskola. Mindegyiknek megvan a maga fontos szerepe. Zibolen ezt a következőképpen állapítja meg : „Az iskola és társadalom párharcában egyik sem jut el szociális érés terén a teljes győzelemig, bár számbavételünk során a társadalom eredményei mutatkoztak nyomatékosabbaknak. Ez az eredmény sok esetben helytálló is, de nem tartalmazza a teljes valóságot. Középiskolai pályafutása végén a tanuló valóban jórészt hozzásimul iskolánkívüli környezete társadalmi eszményéhez Az egészséges fejlődésü tanuló ekkorra éppenúgy elsajátította már a mindennapi magatartásmódokat, mint az általában elfogadott szociális értékítéletek áttekinthetelen tömegét. Énjének legbensőbb, rejtett viszonylataiban azonban az iskola, a tudatos nevelői irányítás eszméi is élnek, noha sokszor csak gyenge rezdüléssel, de néha elhatározó szóval is. A tanuló iskolánkívüli környezete inkább rögzíteni igyekszik az érvényes társadalmi életformát, a társadalom helyes irányú fejlődését viszont elsősorban az iskolai nevelés szociális eszményei mozdítják elő." Az új helyes szociális gondolkodást tehát az új szociális nevelésnek kell létrehoznia. A célkitűzés helyessége nem lehet vitás sem keresztény, sem nemzeti szempontból, sőt csak helyeselhető. A megoldás, a kivitel azonban nagy eltéréseket mutathat. Széchenyi szavaival élve, a mód és taktika szinte lényegbevágó különbségeket hozhat létre. Milyen lelkületből fakad és milyen lelkülettel történik a szociális nevelés, ez itt a kérdés. Hallottuk, hogy a szociálizmus ma koreszme, úgy is mondhatnók, hogy divat, illik mindenkinek legalább is hangoztatni. Ez a divat vezet-e bennünket csupán, vagy más valami, ami a leghívebb magyart snrkalta ? Széchenyi korában is volt egy divat, a liberálizmus divatja. A liberálisok is követelték a jobbágy felszabadítását, a törvényelőiti egyenlőséget, ugyanezeket sürgeti Széchenyi is, de mennyire más alapon. Ami a liberálisoknál egyszerűen csak az egyéni és közszabadság következménye, az nála „vallásos lelkületének bátran levont következése." A jobbágy sorsában az emberméltóság pusztulása aggasztja és a nemzet utolsó zálogát, reményét, fenntartóját sajnálja. Kilenc millió hű magyart akar megmenteni. A törvényelőtti egyenlőséget azért kívánja, mivel egy könyvben ez áll : „Mily rőffel ti mértek másoknak, olyannal fognak azok viszont nektek mérni." Ellenvethetnénk, hogy ez csak elvi különbség, gyakorlatilag nem számít semmit. A különbség csak elvi, de mély gyakorlati következései vannak. Aki csak a korszellem, a divat előtti meghajlásból akar szociálisan nevelni, annak szava csak pengő érc, zengő cimbalom, hiányzik a mélyen átérzett meggyőződés tüze. Ez természetesen megérződik a tanítvány lelkében is, ott is csak felületes hatásokat vált ki. Mindketten érzik, hogy a következő fordulónál, ha a szél más oldalról fúj, máskép fognak gondolkozni. Hasonlítható ez az állásfoglalás a képviselő 2*