Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

56 ott állt szerényen meghúzódva a karácsonyfa, a szeretet jelképe. Valami megmagyarázhatatlan melegség sugárzott felénk a szemekből, valami titokzatos erő lengte körül az Otthon öreg falait. A szeretet ragadta meg a jókedvű cserkész szíveket és diadalmasam tört fel a »Mennyből az angyal...« A csapat megalakulásának 21. évfordulóján csapatzászlóval vonultunk a templomba. A szentmise alatt mindnyájan az Ur asztalához járultunk. Megköszöntük az Ur Jézusnak az elmúlt 21 évet, sok-sok örömével, boldogságával, sikereivel, nekilendülésével, jómunkájával és kértük az áldását az elkövetkező évekre. »Szentmise után fegyelmezetten sorakozik a csapat a Templom-utcában. Ki kell vágnunk a rezet és meg kell mutatni, hogy a cserkész különb fiú, mint a többi. Parancsnokaink az igazgató úrral ott álltak már a templom előtt. Dódi keményen indítja a csapatot s a »jobbra* nézz« után megremegnek az ősi házfalak és »dobog a föld lépeseink alatt«. »Büszkén, csillogó szemmel, katonásan vágtuk a díszmenetet« — írja a csapat krónikása. Március 20-án a bencés templom szentségimádásán először állt csapatunk dsízőrséget. Megkapó kép volt, amint a liliomos zászló katonái ott álltak feszes vigvázzban a Szentséges Ur Jézus előtt. A légoltalmi szolgálatból is kivette csapatunk a részét dicséretre méltóan. Ezért a készséges munkavállalásért köszönet illeti a fiúkat. Csapatunk benevezett a céllövő verseny re, ahol szép eredményt ért el, a «Hősök versenyén» pedig első helyezési ért el. A Hősök-napi akadályversenyen három őrs indult, kettő az I. próbás tagozatban. Ezt a versenyt az eső elmosta. Egy őrs pedi}f a III. próbások versenyén vett részt. A hárshegyi őrsvezetői táhorra heten jelentkeztek, sajnos, a tábos közbejött akadályok miatt elmaradt. A Sopronban rendezett őrsvezetői tanfolyamon 11 cserkészünk végezte el dicséretes eredménnyel. Április havában a soproni őrsvezetők Otthonunkban tartották összejövetelüket. Tanulmányozták csapatunk ügyvezetését, nagy érdeklődéssel szemlélték meg Otthonunk értékes emlékeit és különös figyelemmel, elragadtatással nézték a kitűnően felszerelt, rendszerezeti és jókarban tartott szertárunkat. Lepergett előttünk az 1940—41. iskolai év cserkész eseményeinek színes filmje. Ismét végig élveztük a kedves emlékek boldogító örömét, a küzdelmek sikerét, a jó munka jóleső érzését. Még egy filmrészlet van hátra, a legkedvesebb, a legvonzóbb, a tábor. Készülődik a csapat, nagy az izgalom, különösen azoknál, akik