Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

21 val segítsen Erdély nehéz helyzetén. Ennek a nagy fordulásnak az oka, illetve gyökerei Bethlen és I. Rákóczi'György erős, hatalmas, mindenütt imponáló erdélyi államában vannak adva. A XVI. századi Erdélyben ez elképzelhetetlen lett volna. Bethlen államára gondol vissza az erdétyi magyar, amikor a visszacsatolás után Veteráni, de főleg a brutális Rabutin vesszeje alatt nyög, amikor visszasírják a dicső fejedelemség régi évtizedeit és a bukás okát Telekiék magyarbarát politikájában látják. így születik meg téves elképzelés alapján a Cserey Mihálynál elemi erővel jelentkező transsilvánizuius. Ő már óva inti a magyar barátkozástól az erdélyi embert: «Ne barátkozzál soha, semmi időben, édes hazám, magyarországi emberrel, ne kapcsold egjbe soha többször magadat Magyarországgal, mert Erdélynek minden romlása, pusztulása Magyarországtól származott.» Hasonló tapasztalatok után lesz ennek a transsilvánista koncepciónak hirdetője Bethlen Miklós: «A magyar nemzetnek javára való az, hogy soha Magyarországot és Erdélyt együtt senki is, akár török, akár német, akár magyar légyen, ne bírhassa.» A transsilvánista gondolkodás is hozzájárult ahhoz, hogy Erdély 1691-ben visszakerült ugyan a magyar király uralma alá, viszszatérl az anyaország keblére, de kormányzatilag nem egyesült vele, hanem mint a korona tartománya, Mária Teréziáig mint fejedelemség, attól kezdve mint nagyfejedelemség továbbra is a három nemzetre és a négy vallásra támaszkodó kormányzati autonómiában élt. Igaz, hogy a katolikus Habsburgok alatt a protestáns színezet helyett most inkább katolikus színezetet nyert. A magyar és székely nemzet nem ismerte fel az anyaországhoz való csatlakozás kétségtelenül nagy előnyeit, saját nemzeti mivoltuk megerősödését. A nemzetiségi kérdés ekkor még nein szerepel, aminthogy annak kialakulása csak később következett be, az erdélyi magyarság számításaiban. Mária Terézia alatt, amikor Erdélyt a nagyfejedelemség rangjára emeli, Bethlen Gábor kancellár próbálja az úniót létrehozni, de maga is kénj'telen bevallani a királynénak, hogy maguk közül az erdélyiek közül is kevesen akarják ezt. Az uniós gondolat csak a XVIII. század végén kezd tért hódítani. Ekkor nyújtja be az országgyűlésre Bobb János görögkatolikus és Adamovich Geraszim orthodox püspök a Supplex Libellus Valachorum-ot, amelyben Erdély negyedik nemzete és ötödik vallása, a román nemzet és az orthodox vallás számára ug\

ranazokat a jogokat követeli, mint amit Erdély három nemzete és négy bevett vallása élvezett. Ezt a kérelmet egyöntetűen visszautasítják. Mégis igaza volt Wesselényinek, aki éppen ezen ügy tárgyalása közben tűzoltásra kisiető követeknek azt mondotta: «Elég nagy tűz ég (t. i. idebenn), bár azt olthassuk el.» Valóban a román nacionalizmus tüze ekkor csapott lángra először, hogy