Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1938

6 kis hallgatóinak, télen talán az éhező cinkékről, tavasszal a

t kedves virágokról; Tedeum körül: hogy majd mire figyeljenek a kalászos, pipacsos mezőn; ősszel, Veni Saiiete után az almáról, szilváról magyarázgat szívvel és lélekkel, hogy megértesse a fiúkkal az Úristennek mindennapos csodáijt... S Mérei igazgató úr többé nem magyaráz, mert már őmagla telt be a leglitiljiesebb Ismerettel, aki alkotja kifogyhatatlan gazdasággal a kicsi és nagy diákoknak élvezetes és fejtörő tantárgyait. * A Domonkos-templomban... Körülötte forgalom zajlik. Bent a templomban azonban áhilatos csend van, s mindig térdelnek emberek, aki,knek el kellett jönniök az Úrhoz. Sokat járt ide Mérei is. Szeretett itt lenni... Nem tudom, miért éppen itt szeretett imádkozni, de a napinak minden órájában lehetett vele ebben a templomban találkozni. Talán azért járt ide, mert itt a levegő állandóan telítve van az Isten és emberek hívő, bizalmas, bátorságos összefonódásával?, mert itt mindig imádkozinak. mert itt a páterek is folyton oldozzák a sötét emberi szálakat, s mindig közelebbre fonják az Istenhez fűző kapcsokat? Talán azért szerette ezt a templomot, mert az évek múlásával gyarapodó bölcsesége mindig világosabban látta ,hogy szép és fölemelő a tudás, a nevelés is nagy isteni megbízás, mégis eljutott odáig, hogy a papnak legszentebb feladata, hogy minden erejével közvetlenül Istent szolgálja. s van-e fölemelőbb hivatás, mint megbékélést, derűt sugározni a megbolygatott emberi szivekbe, megbékíteni az embert a jó Istennel? Talán Mérei igazgató úr maga sem fogalmazta meg így e kérdéseket, s rájuk a feleletet, sokat volt azonban itten, szívesen merült el itten az Örökkévalóban, s meleg szeretettel beszélt mindig a domonkos páterekről. * E három képen első pillanatra nincs semmi különös vonás. Csak ha szeretettel figyeljük hosszabb időn át, akkor érezzük, hogy bennük Méreinek legigazibb, tehát legbensőbb lénye uralkodik: az Istenben elmerüli élet, mely mindent Istenért él. 76 esztendőnek; mindenképpen gazdag tartalma van, mennyire kimélyülnek azonban ezek az évek, ahogy Mérei lelkén átfotynak! Avval, hogy szerzetes, pap lett, még nem zárta le végkép az életet, csak a keretet jelölbe ki, magának s a pályát, hol harcolnia kellett. Mert hogy lehettek harcai, az nyilvánvaló abból a bölcs, szelíd, istenes szemléletből, melyre eljutott, s ahonnan a világot, az embereket s a maga életét nézte. Nagyon kellett Istent szeretnie, s fényes diadalokat kellett aratnia, tiszteletreméltó tanúságokat lett a Mester mellett, keményen állhatta a próbát, hisz olyan szép