Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1938

29 leni, megszervezni és ezer esztendőn át biztosítani országát, úgy mi is csak Krisztus földi helytartójával szoros kapcsolatban, a Tőle hirdetett hit- és erkölcsi és szociális eszmékre támaszkodhatunk. A közös munkának leghathatósabb eszköze, részvétel az Egyház apostoli munkájában, a < Katolikus Akcióban. Legyen minden kongreganisla lelkiismereti ügye az erköcs, a hit és ezeknek ápolója az Egyház. A kongreganista elv nem a paszszivitás, hanem Krisztus tanításának az életben való megvalósítása, a szentségek gyakori vételében kapott kegyelmeknek a világ előtt való büszke hordása, s az Egyház szervezetének élővé, eredményessé és hatékonnyá tevője. Ha csekély is volt a kongregnnisták száma, (32 tag), de iparkodott olyan hitvallókat kikeresni, kinevelni és az életbe állítani, akik nem tűrni és nemcsak beszélni, hanem Krisztusért tenni is fognak. Praefectus: Lökkös József VIII., pénztáros Kőmíves János VIII. é.s jegyző Nyikos Lajos VII. o. tanulók voltak. Prézes: dr. Sulyok Elrém tanár. 3. A Guzmics-önképzőkör működése. Az önképzőkör ebben az évben is elsősorban a magyar irodalom tüzetesebb megismerését tartotta főcélnak. El akarta érni az iskolai irodalmi oktatás tervszerű kiegészítését, a lelkekben rejlő .felszínrehozatalát, valamint az esztétikai érzék és ítélőképesség fejlesztéséi. A régi irodalom örök értékeinek kalauzolása mellett a legújabb irodalom kérdéseit különös gonddal igyekezett a tagok előli megvilágítani. Nagy odaadással foglalkozott elszakított testvéreink irodalmi működésével és rámutatott a kisebbségi magyar irodalom történeti fontosságára, a tanév folyamán bekövetkezett örvendetes események előkészítésében való szerepére. Hogy az ötleszerűségből adódó rendszertelenségei elkerülje, egy-egy író vagy kérdés körül csoportosította egy-egy gyűlés előadásait, felolvasásait, szavalatait és vitáit. Ezen általános célkitűzésen kívül volt az idei önképzőkörnek eg}'. különleges célja is, amennyiben az ifjúság szavaló tehetségét akarta fejleszteni, hogy ezáltal oly szavalókat nevteljen, akik szavalataik' művésziességével az önképzőkör és az intézet ünnepélyeinek színvonalát emelni tudják. Ez a munka nem is volt eredménytelen. Bizonyítéka az a sok dicséret, amit a szavalók kaptak. Lukácsi Sándor kiemelkedő szorgalmáért könyvjutalmat is kapott. Az irodalmon kívül bevonta érdeklődésének körébe azokat a fontos kérdéseket, amelyek a mai embert különösen foglalkoztatják. E kérdések felvetésével az volt a célja, hogy olyan szellemi felszere-