Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1936

6 várromok, régi kövek szinte megszólaltatják a tájat. Hangulatait, ahol csak lehet, a természetbe szereti kivetíteni, vagy a természet hangulatát költőileg igyekszik kiéreztetni. A magányosság érzete, melankólia, sejtelmek — mindez összefonódva áramlik annak a szivéhez, akinek ilyen hangulatokhoz érzéke van. Az ébrenlétet is álmodozások szövik át, a jövendőről való képz-elődések, amik mögött bízó reménykedés lappang. A legtöbbször a rejtelmes Én köriül forog minden. Álmodozása közben azt hiszi az ifjú, hogy ő zseni, herceg, kiválasztott lény. Előfordul az is, hogy gondolatfoszlányok egész regénnyé szövődnek nála, amely azután éveken át formálódik. Az ifjúkori fantázia működésének csúcspontját azonban az ifjúkori «művészi» alkotások teszik Mivel az ifjúkor művészi alkotásainak célja az, hogy az É'n hullámzó belső világának kifejezése legyen, azért az ifjúkor m/ű'vészele kifejező művészet (expresszionizmus). Ezt megerősíti az a lény is, hogy a művészi kísérletezések, amelyek még a teljesen tehetségteleneknél is fejlődési szakaszt jelentenek, túlnyomó részben a művészetek olyan területein történnek, ahol a belső élményvilág szabad kifejezése elé aránylag a legkevesebb akadály gördül. A legelső helyen áll a költészet (itt is a lira), követi a színészet, a tánc, végül a zene. Hogy csak az ifjúkor lírai költészetéről szóljunk, ennek tárgyköre általában azonos a líra örök tárgykörével: vágyódás, természel, évszakok, halálsejtés, ideálok, haza, hit. A bor sem' hiányzik és természetesen a szerelem sem. Aki azonban azl gondolná, hogy itt a szerelemé a kizárólagos uralom, mert hiszen a pubertás koráról van szó, azt a ma igen djvalps statisztikák az ellenkezőre tanítanák meg. Komoly forma mellett 112111 ritkán megvan a hajlandóság a lelki élet szökellésére, amely a mélységekből hirtelen a banálisba, a világfájdalomtól a fölényes gúnyolódásba ugrik. Egész külön fejezet a fejlődő ifjú életében a szerelem kérdése. Spranger e problémáról szólva anélkül, hogy az egymással való szoros kapcsolatukat tagadásba venné, különbséget tesz erotika és szexualitás között. Az előbbi sóvárgás, szeretet, rajongás valami élő szép iránt, míg a szexualitás mindig testi, érzéki izgalmakon alapszik. A kettő a serdülőkorban úgy elkülönülhet egymástól, hogy van tiszta erotika, amety nemcsak hogy semmit sem tud a szexualitásról, hanem szemérmetességgel és szégyenkezéssel távoltartja magát tőle. A 'másik oldalon pedig ott van a puszta szexualitás erotika nélkül, a megszépített eszmény iránti rajongás nélkül Az ifjúkori tiszta erolika különleges megjelenési formáira jellemző, hogy ezeknek sem életkorok, sem fizikai nemek szerint nincs korláljuk, mert előfordulhatnak: 1. hasonlókorú egyenlő neműek, 2.