Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1936
5 dent lekritizálás, rekordjavítás és kimondhatatlan lustaság, tettvágy) és csendes reflexió váltogatják benne egymást. Az Én felé való fordulásnak, a saját magával való foglalkozásnak természetes következménye az is, hogy az ifjak naplót kezdenek vezetni, levélváltás folyik köztük, de nein azért, hogy kölcsönösen mindenről számot adjanak egymásnak, hanem hogy önmagukat tükrözzék írásban. A barátkozás is ebben a korban az önmegértésl szolgálja. Az Én felébredése azonban nemcsak az önmagára való eszmélésben nyilatkozik meg, hanem nagy érzékenységben is, amely fokozott, de kíméletre szoruló önérzetre mutat. E szempontból még a szülői szeretet gyengédsége is terhére van az ifjúnak. Kitér édesanyja ölelése elől, nem engedi magát megcsókolni, mert társai és önmaga előtt is szégyenli, hogy őt még most is dédelgetik. E korosztály sorsa, hogy «éretlennek» tartják. Pedig oly könnyen lehetne vele bánni, ha kímélnék érzékenységét, ha a bánásmódban és követelményekben «felnőttnek) számítanák. Ha az ifjúság ezeu érvényesülési és elismertetési igényét nem elégítik ki. akkor éleiének súlypontját nem egyszer olyan szférába helyezi át. amely a felnőttek hatáskörétől független. A bandaalkotás és kóborlás belső indítékai akárhányszor a megbecsülletésre való törekvés, sőt gyakran a csalódott vágy a magasabb értelemben vett vezetés és szeretet után. Az önmagára eszmélés és érzékenység mellett az önállóságra törekvés is annak a jele. hogy az ]Én felébredt. Az ifjú kezd maga elé célokat tűzni, persze egyelőre csak kísérletezésképpen. Fontos az, hogy legyen valamijei, egy külön világa, amelybe senki másnak nincs beleszólása. Az önállóság érzete miatt a család kereteit is unni kezdi és különösen terhére van az örökös figyelmeztetés, amelylyel családi környezete irányítani akarja. Ilyenkor elkeseredésében nem egyszer «elátkozott háznak» nevezi az otthont és örül, ha menekülhet belőle. Ez az önállósági törekvés különben nagy szerepet játszik mind az ifjúsági mozgalmakban, mind az ifjúság vezetésében. Az Én felébredésén kívül egy másik alapvetően fontos jellemvonása a serdülőkor lelki világának az ideálok termelése. Felébred az ifjúban az érdeklődés saját életcélja, rendeltetése, leendő életpályája iránt. Kezdetben azonban nem találja meg a való életet, folyton csak ábrándozik, terveket sző, miközben fantáziája hol kötötten, hol szabadon száguld a kigondolt mesék és légvárak világában. Az ifjúkor fantáziájának irányulását követve nagy szeretettel tapad az ú. 11. romantikus természeti jelenségekhez: holdvilágos és csillagos éj, erdei csend, vízesés, erdős hegység, vihar, lenyugvó Nap, esti hangulat. Gyakran történelmi asszociációk is erősítik a hatást:
