Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1936

29 felmerülő kérdésekre adtunk feleletet, hanem rámutattunk arra, hogy miként nyúlik bele az ő világába egy másik világ, mely minden földi életösztönnek ellentmond, s mégis egyedül segíti arra, hogy tisztába jöjjön önmagával, hogy minél inkább tanulja megismerni az életei, minél többet kell önmagával küzdenie, annál inkább törekedjék

1 azon másik élet után. Az itt mondottak egészen sajátos módon érvényesek a vallásos befolyásra a családban. Itt adódnak a legtermékenyebb alkalmak, melyek kapcsán találkozik a gyermek és ifjú az élet kisebb-nagyobb mostohaságaival, nehezen kezelhető emberi gyarlóságokkal s saját természetével. Itt (a családban) kell megmutatni, hogy mit jelent tulajdonképen Krisztust követni, hogy a megszokások mily könyörtelenüi éreztetik hatásukat az egész magatartásunkon, s hogyan kell viselkedni az élet vonatkozásai, konfliktusai s kísértései idején, hki a magasabbrendű életet magunkban és környezetünkben szabaddá tenni s uralomra juttatni akarjuk. A jámborkodó szentimentalizmus helyeit egyenes, igaz tettrekész szeretet Isten iránt csak úgy fejlődik ki az ifjú lélekben, ha ez irányban az első, benső tapasztalatait az önlegyőzésben szerzi s durva visszavágások és szenvedélyes felindulások hetyett magasabbrendű titkos vonzalmak támadnak benne, melyekben egy jobb világgal való benső összeköttetés valóságát éli át. Idő s örökkévalóság ilyetén összekapcsolásánál fontos minden nevelő szerepe, de messze a tanár előtt az apa, s főleg az anya példája. Nagyon sok függ attól, hogy a szülő alapvonásai s mindennapi megnyilatkozásai szerint csak a földi élet vagy a síron túli élet számára is él-e? Ha a szülő teljesen feloldódik ebben a világban, akkor lehet szavaiban és külső gyakorlataiban még »oly ínagy is, fia tisztán apró jelekből is ki fogja érezni, hogy az ő szülőházában az élet folyását a látható dolgok s nem az örök eszmék döntik el, hogy a földi haszon a becsület, a pénz az Isten, az érdek a szeretet elé s fölé helyeztetik. Ahol ellenben a gyermek-ifjú a szülő minden elhatározásából és cselekedetéből azt látja, hogy szülőjénél minden világi dolog csak szolgáló szerepet játszik egy magasabb élet érdekében, akkor Isten világa élő valósággá és a nem írott törvény legfőbb indíték lesz összes elhatározásai számára. Aki szavával és példájával arra tudja nevelni fiát, hogy ily értelemben összes elhatározásaiban az életjavak helyes rangrendjét nagyra becsüli, az nemcsak a tehetséges és sokoldalú gyermekkel gyakorolja a legnagyobb jót, hanem az egyszerű, tehetségtelen, gyenge gyermekbe is egészen új bizalmat önt önmagával s az élettel szemben. Minél inkább állítjuk a fődolgot a középpontba^ annál kevésbbé fogja érezni a gyermek a mellé!-