Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935
Ät jellegét kéri, viszont fenntartási alapul szánja az általa 28 évig bírt pornói cisztercita apátság javadalmát, a soproni keresztességet, a soproni «Kirchhaus» és «Confraternitas Corporis Christi» javadalmat azzal a kötelezettséggel, hogy ezeket a saját munkájával és költségén juttatja törvényes módon, vagyis a kegyúr, a király és a pápa hozzájárulásának megnyerése után a jezsuita rend kezére. Ha a pornói apátságot a király nem adományozná a soproni kollégiumnak, akkor ő a többi javadalomhoz ad még egy rákosi házat földekkel, szőlővel üdülőhelynek és készpénzben úgy egészíti ki az említett javadalmak becsértékét, hogy az 50.000 forint tőkét és legalább 3.000 forint évi kamatot képviseljen. Jogérzékére jellemző módon kiköti, hogy a rákosi házon rajtmarad a földesúri jog és jobbágyteher a győri püspökség javára, ő azonban a maga személyére ezt nem követeli. A templomépítés és az iskolafejlesztéshez szükséges tanteremépítés költségét is ő maga adja. Az általános rendfőnök ennek az ajánlatnak a megbírálását a bécsi tartományfőnökre bízta. A rendtagok körében felmerülő aggodalmak és az atyák egy részének bizalmatlansága a püspök iránt megakadályozta, hogy ebből az ajánlatból szabályszerű alapítólevél legyen. Draskovich bécsi tárgyalásai azonban nemcsak a jezsuitaügyre szigetelődtek. A rend néhány tagja a g\ rakori együttlétet arra használta fel, hogy megkísérelte a béke megteremtését Draskovich és Lippay kancellár között. A győri püspökség és később az esztergomi érsekség elnyeréséért folytatott versengés nagyon elhidegítette egymástól őket, pedig Rómában növendéktársak voltak és a nagyszombati káptalanban is együtt szolgáltak. Állásuk, méltóságuk megkövetette, hogy a nyilvánosság előtt ne éreztessék egymással elhidegülésüket. De bizalmasaik tudtak róla és egymásról mondott kedvezőtlen bírálataikat visszamondták. A jezsuiták keze működött abban, hogy most a fiatalabb kancellár ebédre hívta püspöktársát és Draskovich, kelletlenül ugvan, de megjelent. Az összemelegedés nem következett be Draskovich, a mágnás, kevésre tartotta a most emelkedni kezdő Lippay-család sarját, kivel a saját képzettségének fokát, észbeli tehetségét legalább is egyenlőnek tartotta. 4 3 Draskovich egyházi tevékenysége eddig több eredményt mutatott is fel. Igaz, hogy önállóbb hatásköre és vagyona erre több lehetőséget is nyújtott neki. Lippay tudott erről a kicsinylő megítélésről és később sem tudott megszaba4 3 Draskovich és Lippay viszonyára jellemző P. Lamormainihez 1636. nov 3-án írt levele Dobronoki leveleskönyvében (153. lap). «Dnum Cancellarium ego certe amo et honoro magisac ille me, sed tamen deperire ipsum non debeo. Existimo ipsun invidia laborare propter Episcopatum Jaurinensem...» 1639. január 20-án ugvanahhoz írt levelében (1. Bpesti Orsz. Levéltár, Acta Jesuitica Coll Sopron., fasc. : 8.. n. : 2 , 3. lap), Draskovich adversarius-ának nevezi Lippay kancellárt. 6