Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935
63 zásuk vajúdásából újra csak egy fölirat született. Udvarias hálálkodással viszonozzák a nádor jóakaratát, de az ismeretes kifogásra hivatkozva megtagadják a házak átengedését. Föliratuk legérdekesebb része az, melyben a város biztonságát féltik a páterektől. A két ház ugyanis a város magasabb pontján emelkedik és innét ellenséges megszállás idején elpusztítható az egész város. 5 6 Ennél a nevetségesen naiv félelemnél protestáns szempontból alaposabb volt az, hogy a tanács a vallási béke miatt aggódott a páterok megtelepedése esetére. Ilyen előzmények után nem is gondolhatunk másra, mint arra, hogy a soproniak újra csak azt kérik, ne kényszerítse őket a nádor a gyűlölt szerzetesek befogadására legalább is addig, míg a király a regensburgi birodalmi gyűlésről vissza nem érkezik Bécsbe. 5 7 De a nádor, ki éppen «orvosságot akart magához venni s e miatt nem írhatott maga», szeptember 10-én tudtára adta a püspöknek, hogy a soproniak vonakodása ellenére is «meg kel penig immár lenni, aminthogy el sem megyek addig innét, még vég nem leszen benne.» Pedig országos ügy is siettette elutazását, mert mint maga kezével megjegyzi «Tar Mihály megiüt, bizonios az Bethlen István indulattya.» A püspököt türelemre kérő, rövid levelében jelzi egyúttal, hogy a polgármesternek írt egy «cédulát» és Draskovichot kéri meg a kézbesítésére. 5 8 A céduláról gyorsan leolvashatta a polgármester, hogy a fölirat nem járt eredménnyel, mert az engedékenység helyett Esterházy komolyan inti a polgármestert, hogy fogadja jóakarattal és szeretettel a páterokat, ne halogassa az ismételt királyi parancs teljesítését, különben «galibában és búsulásban fog esni miatta, ha ugyan kényszeríteni engedné magát.» 5 9 A levélváltás után újra személyes tárgyalás következett Kismartonban. A polgármester és követtársai szeptember ll.-ére készültek kimenni a nádorhoz az átjavított szerződéstervezettel. De az éber Dobronoki tudomást szerzett tervükről. Meglátogatta a polgármestert és tőle hallotta. Ez az értesülés kiszólította őket is Kismartonba s velük együtt Draskovich is kiment vendégével, Simándi Istvián erdélyi püspökkel, csornai préposttal. Mindkét fél külön-külön megállapította kívánságait és a hosszú alkudozás délután 2 órakor végre meghozta a végleges szerződésszöveget. — A szerződésben példaképük a pozsonyiakkal kötött szerződés volt és tulajdonképen a város kikötésének foglalata ez, melyeket a páterek megtelepedésük joga és az átengedett két egyházi épület és ezek tartozékai ellenében 5 6 A Sandgrub, vagyis Fövényverem-utca, ahol a ma is «colleum»-naK nevezett kettős ház van, valóban 'elég" magasfekvésű. 5 7 L. Dobronoki leveleskönyvében a 135. lapot. 5 8 L. u. o. 127. lapot.'Az eredeti levél kelte: 1636 szept. 10. 5 9 L. S. V. L. lad :'III C., fasc.: I., num.: 9.
