Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

PANNONHALMI SZENT MÓR. Az európai ember lelkében mély szakadékok tátonganak. Valahogy eltűnt belőle a kereszténység. A kárhozat fiává lett újra, hogy a Szent István legenda szavával éljek. Rohan a pusztulás felé. Még a külső látszat megvan, a hüvely még tartja magát, de belül már egészen más erők, idegen erők működnek. Még a mozdulatok, a hang a régiek, vagy talán hangosabbak, erőltetettek is, de az igazi krisztusi szellem hiányzik belőlük. Kétségtelen, hogy Európa abban a végső veszélyben van, hogy valami látszólagos kereszténységnek esik áldozatul. Keresztény berendezéssel lépten-nyomon találkozik az ember az európai kultúrában, de az is nyilvánvaló, hogy a kereszténység szelleme egész országokban, egész népeknél kiveszőfélben van. Mi azonban nem akarunk csak panaszkodni, hanem dolgozni, küzdeni akarunk egy új lelkibb kor felépítésén, mi azon vagyunk, hogy a krisztusi szellem ezt a világot újból átjárja, a tátongó szakadékokat új élet töltse ki, hittel, erővel, renddel, szeretettel teli élet, valódi keresztény szellem, amely nem tűr festett koporsókat, amely új életet visz a megmerevedett szélütött tagokba s újra merít az anyaszentegyház kifogyhatatlan forrás vizeiből, a szentek életéből. A világ az észszerűsített társadalom felé halad, állapítják meg a szociológusok. Én azt mondom, szívszerűsítsűk a világot. Állítsuk újra a világ szeme elé a legnemesebb szívű embereket, az egyház szentjeit. Korunk egyik legnagyobb feladatának látom szentjeink visszahódítását, mert egyik legnagyobb baja a szenteknek hiánya. Minden nag}

r kornak megvoltak a maguk nagy, szent egyéniségei, Szent Ágoston, Szent Benedek, Szent Bernát, Szent Ferenc, Szent Tamás, Szent Ignác, Szalézi Szent Ferenc stb. Olyan sötétek azok a korok, amelyekbe nem világít be egy-egy nagy szent alakja. Szent Don Bosco, Lisieux Kis Szent Teréz alakjy mái világítanak, de korunkban olyan mély a sötétség, olyan elképesztők a társadalmi bajok fönn és lenn egyaránt, hogy sok ilyen világítótoronyra, sok természetfeletti emelő erőre volna szükségünk, hogy bajaink enyhüljenek.