Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935
48 g3 Takori utazási alkalmai, a főispán-püspök társadalmi állásának illemszabályai megkövetelték, hogy a főpap népes udvarral, nagyszámú cselédséggel, fegyveres hajdúval és lovassal is aláhúzza méltóságának előkelőségét. A sok költség előteremtésén kívül a püspöknek úgy kellett gazdálkodnia, hogy legyen forgótőkéje is. Ez ugyan nem az akkori külterjes gazdálkodáshoz kellett, hanem a királyi főkegyúr jóindulatának megtartásához, mert az udvari pénztár állandó kölcsönkéréssel zaklatta leghívebb alattvalóit. Az egj^házmegye terjedelméhez mérten öt rezidenciája is volt a győri püspökségnek: a győri, a soproni, a rákosi, a szombathelyi és a keszői. Ezek azonban együttvéve sem biztosíthattak annyi kényelmet, mint az elhagyott pozsonyi préposti palota. A végvárrá alakított város is kisebb volt Pozsonynál, ha a kisebb lakosság nyelvi megoszlása tarkább képet mutat is annál. Püspöki várkastélya a német generális szállása lett. Neki meg kellett elégednie azzal a szerény kúriával, mely a tornyavesztett, rossztetejű, huzatos, gótikus székesegyház déli oldalán, a dombi temető szélén, a katonai élelmezési raktár zajos szomszédságában arra is megtanította gazdáját, hogy itt a püspök csak a főkapitány után következik és az egyházi érdeket, a magyar jogot, a rendi kiváltságokat második helyre szorítja a bécsi hadi tanács és a birodalmi katonai érdek. Ez bizonyára kellemetlenebb volt a jogaira féltékeny és kemény akaratú főpapnak, mint az a kényelmetlenség, hogy házát meg kellett osztania gazdatisztjével, a deákházban meghúzódó papjelöltekkel és a püspöki dézsma-borok kimérő helyiségével. A végvár nagy helyőrsége, a híres vásárok, az élénk közvetítő kereskedelem, a fejlett és sokágú ipari élet nem kártalanította azért a veszteségért, melyet a koronázó főváros előkelő társadalmi életének elhagyásakor szenvedett. Vigasztalására szolgálhatott azonban, hogy az épülő kéttornyú barokk templom mellett már jezsuita atyákat találhatott és hogy kiváló káptalan fogadta. A győri káptalan kevesebb taggal és kisebb jövedelemmel bár, de mégis átmentette magát abból a nagy viharból, melv a többi magyar káptalanokat kiverte eredeti fészkükből. Itt még 13 kanonok szolgálta az egyházat és a magyar közügyet a maga kiváltságos mezővárosában. Jövedelmeik elég tisztességes megélhetést biztosítottak már ekkor nekik, hiszen a megélhetéshez szükséges természetbeni járandóságon felül egy kanonokra az 1635. évben 280— 300 forintnyi osztalék jutott. A püspöki tanácsadó testületben inkább a képzettség, mint a születés jogcíme szerzett nekik stallumot. A legelőkelőbb származással Ivánczy János knini felszentelt püspök, nagyprépost dicsekedhetett. Képzett, tollforgató pap, aki életének 56 évéből 32 esztendőt itt szolgált. Az országos hírnév-
