Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

218 tagadja azt, amit az anya állít. Az ilyen család gyermekéből a legjobb szellemű iskola is csak nagynehezen tud ifjút nevelni, ha azt ugyan egyáltalán tud. Az ilyen gyermeknek eszméi ugyanis zavartak s rendetlenek lesznek, melyekből egy töredék a vallásé, egy másik az éné lesz. Azután csodálkozik az ellenmondásokon, eszmélni kezd, s arra gondol, hogy borzalmas játékot űznek vele, hogy talán a társadalomnak két hite, két erkölcse van: egyik a gyermekek, másik a felnőttek számára. Szomorú tapasztalaiból megalkotott e téves képzet megtöri lelkét, hite kihal, értelme rideggé, lelke sivárrá lesz, lelkesedése közönnyé váló gyávasággá törpül. A szülők jelzett céljainkat vallásos nevelésünkben messzemenően méltám

Tolták s iparkodtak az iskola és szülői ház közötti egyirányú és harmonikus haladást elősegíteni. Erre biztosan következtethetünk abból, hogy a szülők az ifjúsági exhortációkon állandóan nagy számban jelentek meg, s ezen ifjúsági eNhortációkon ismételten részletesen s konkréten sokat hallottak a fentebb mondottakról s így vallásos nevelésünk irányelveinek megismerésére bőséges alkalmuk volt. A jelzett vallásos alapon állva, törekedtünk szilárd jellemek nevelésére. Mindennapi fájó tapasztalatunk, hogy milyen sokan vannak a magj'ar társadalom tagjai között, akik semmivel sem rendelkeznek, ami őket önmaguk fölé emelné, s akik jellemtelensége egész poklának minden fájdalmát kénytelenek vagyunk mindnyájan szenvedni. Épen mi élünk oh'an korban, melyben széles körökben elhomályosultak ama nagy ideálok, melyek a jellemet megszilárdították és a belvilágot a külvilág nyomásával szemben megedzették. Ifjúságunkra nézve ma ez a helyzet: a külvilág vonzalmai hihetetlenül megnövekedtek, ellenben a jellem belső ellenálló erői épúgy, mint külső segítői, erősen megcsappantak. Az ifjúság látja az emberiséget emésztő materiális lázt, szemlélője annak, hogy sokak cselekvésében mily mellékes szerepet játszanak ama vallás-erkölcsi elvek, melyekről oly sokat hall az iskolában, látja az élvezet világnézetének térhódítását és a jogtalanságtól való félelem rémes arányú pusztulását, Ily sok rossz s nagyarányú pusztulás közepette az ifjú lelkének gótikus dómját, jellemét, véleményekkel nem. hanem csak rendíthe tetlen igazságokkal lehet lassan s küzdve felépíteni, de csak oly mesterek kezei által, kikben a nemes lét élő és vonzó valósággá lett, mert először a lét, a megnemesedett lét vonz és csak azután a tett és beszéd. Jellemépítő munkánk ezen alapmeggyőződését példakérpünknek, a legnagyobb nevelőnek, a mesterek Mesterének életéből vettük, aki neriT erőszakolja magát a lelkekre, de igenis megvalósítja