Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

196 erkölcsi fejlődésének. Ezen a té'ren nem lehetnek Problémáink (Németh Károly VIII. o. t., ifj. elnök.) Az iskola padjaiban ülőknek legfőbb érdeke, hogy

1 a keresztény világnézet minden lényeges eleme a lélekben tudjon gyökeret verni, ne ma-i radjon holt anyag, hanem tömörüljön életelvvé, világnézetté, egész életirányt meghatároló gondolattá. Nem lehet probléma, hogy miért öli, ölheti meg az élet irgalmatlan reálizmusa azt, amit az iskola idealizmusa éveken át épített? A keresztény, erkölcsi elvek megfelelő kidolgozás és átélés nélkül az ellenséges támadás zsákmányává lesznek. Sajnos, hogy a nagy tragédiák igen sokszor onnét származónak, mert ideáljaink csak addig élnek tanítványaink lelkében, míg mögöttük be nem csukódott a középiskola kapuja. Szívesen látunk minden törekvést és erőfeszítést, amely azért dolgozik, hogy az idealizmus kihatása az életre igenis fokozódjék. Gyarapodjék az életerő és kedv, egyre több legyen az ifjúság lelkében a sötét és kétségbeejtő jelszavakon felülemelkedő tetterő. Nem ritkán toppanik elénk: Pesszimizmus vagy optimizmus?, (Bör göthy Lajos VII. o. t.) Nem lenet kétséges égy pillanatra sem, hogy hivatalból, de komoly meggyőződésből is elvi ellenségei vagyunk annak a nézetnek, amely mindent homályosan lát és minden árnyékból késő, öregestét sző. Ez csak ideális eszméink csorbításával történhetik és célja nem lehet más, mint a derűs', napsugaras keresztény világnézet egyik nagy erősségének durva lerombolása. Ez is napjaink felszinten tartott eszméje, éppen úgy, mint a Háború kérdése (Varga Géza VIII. o. t.). Sajnos, hangot kór az a gondolat, amely az ifjúság kö.rében egyre szélesebb hullámgyűrűket verve, problémáinak akár háborús úton is, de megoldását követeli. A legerősebb hangnemet itt azok diktálják, akik az élet kapuin kívül rekedtek és sorsuk jobbrafordulását hiába várják. A hangulat becsap az iskola falain belül is és csüggeszti, rém'íti a jobb sorsra érdemes fiatalságot, amely mégis inkább békében akar nyugodtan dolgozni, mint háborúban vér árán előretörni. Jelszavakkal tele vagyunk. Soha annyi szókészlet nem volt raktárunkon az Izmusokból, (Zechmeister Alfréd VIII. o. t) mint napjainkban. Az opportunizmus léha gondolatától egészen az idegen segítsé^várás adventizmusáig, itt csapkod körülötte. Azon voltunk, hogy segítségére legyünk abban, hogy megfogyatkozott tisztalátásának árnyéka rá ne boruljon gondolatvilágára. Hogy az izmusok összes következményeit hideg tárgyilagossággal tegye mérlegre és értékelje. Külön foglalkoztunk a Turanizmup-sal (Groh József VII. o. t.). S elfogulatlanul kell megállapítanunk, hogy az életbevágó világnézeti kérdések fejtegetése, és látható boncolása sokkal jobban és talán komolyabban is érdekli őket, mint az iskolában kötelességszerűen hallott, elvont irodalomtörténeti nézetek latolgatása. Irányelvünket szolgálta, de egyben a genus loci-t nemesítette az a körülmény is, hogy megszólaltattuk a legnagyobb magyarnak, Széchenyinek szobrát (Németh Károly VIII. o. t.), mit mondana a mai diáknak? Mit üzen a bencés ifjúnak márvány aj kával Szent Imre? (Szilágyi Antal VIII. o. t.) Miről beszél a Szenllélek-utcai csillagvizsgálóinak^ P. Fényi Gyulának, arcreliefje? (Horváth Árpád VI. o. t.). Ünnepélyek. Tudjuk azt, hogy mennyi életrevalóság rejlik a tanulónak egy-egy fellépésében, szereplésében, igyekeztünk ünnepélyeinket tehetségeink és a rendelkezésünkre álló. idő lelkiismeretes felhasználásával a lehető legjobban kidolgozni. A Kör ez iskolaévben a következő házi ünnepélyeket rendezte: Okt. 6. 1. Himnusz. 2. Mécs L.

: örökarcú magyar. Szavalta: C. Horváth L. VII. o. t. 3. Ünnepi beszédet mondott Németh Károly VIII. o. t., ifjúsági elnök. 4.