Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

174 E7 a láng közel ezer esztendeje világít a magyarságnak, és majdnem 150 éve itt lobog e városban. 950, 300, 150 éves lángok! Mintha egyszersmind mérföldjelző kövei is volnának a magyar kultúrának! Hol maradnak e százéveket felölelő számoktól azok, akik rátették kezüket e nemzet testére?! Biztos vagyok benne, hogy a tegnap fölszerelt transzparensek reklám fényei el fognak veszni ezekben az örök magyar tüzekben! E szent tüzek szent lakra mutatnak! És hogy méltó lakója lehessen a szent laknak a magyar ifjúság, egy parancsolatot kell betartania ! Különbnek kell lennie, minta más nemzetbeli ifjúság! Ezt két alapkő biztosítja számára: az igazság fölismerése és az ebből folyó igazságosság! Az igazság szellemében kell értékelni mindenkit és mindent: magunkat is! Mindenkit arra a pozícióra kell állítani, ahová az igazság megköveteli! Ez az elv vezet el a másik alapelvhez: az alázatossághoz! Hollandia legnagyobb természettudósa új revelációként fedezi föl az alázatosság elvét, mint amelyre föl kell építeni az új világot! A.z igazság földjéből bugyog elő az örökké élő és forró forrás: a szeretet! A szeretetnek hősi foka az áldozat lelke. Ennek magasságába kell fölemelkednie az ifjúságnak! Ez ad erőt, hogy igazságosak lehessünk, és hűek maradjunk a közös anyához, a magyar hazához, ha kell, a koldustarisznyáig, ha kell, a vértanúságig! A soproni intézet azzal hálálja meg a Bendnek a 300 éves jubileumot, hogy öt tiszta jeles, értékes ifjút küld az idén Pannonhalmára, hogy fölvegyék Szent Benedek 1400 éves ruháját. Jöjjetek, ifjú lelkek, és gyújtsatok az ősi fénynél új szövétneket, hogy ennek lángja belevilágítson a meggyőződésem szerint a világ végéig tartó magyar haza szebb jövendőjébe!!! A Lélek, a Szellem, a Szív Emberét köszöntötte a fergeteges taps és éljenzés, mely a beszéd végén viharzott. Befejezőül ünneplő boldogsággal, jövőt váró hittel énekelte a közönség: Isten, áldd meg a magyart... ! A díszközgyűlés közönsége délután 2 órakor közös ebédre gyűlt össze az Erzsébet-kertben. Ebéd közben Papp Kálmán prelátus-városplébános a Pápa őszentségére, Ostffy Lajos főispán a Kormányzóra, Sopronyi-Thurner Mihály polgármester a Kultuszminiszterre, v. Simon Elemér a Főapát Űrra, Kelemen Krizosztom Főapát Űr a városra és vármegyére, Schwartz Kálmán ny. középisk. igazgató pedig az elhunyt tanárokra mondtak emelkedett szellemű felköszöntőt.