Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

6 áradó, dúskál a színekben, formákban parttalan szélességgel, hanem meglátásaira, megérzéseire gondolom ! Minden gondolatával az élet egészét markolja fel, azt a momentumot, mely jelenbe vonja a multat, s belenyúl a jövőbe. Az élet folytonosságával dolgozik, s magában is éli ezt a kimeríthetetlen változatosságot. Ezért is élvezetes olvasmányok a tanulmányai. Mindig magát adja, gondolatait nem leszűrt eredményképpen, hanem ahogy pl. Szabó Dezső, Gulácsy Irén, Sidló, Kőrösfői Kriesch Aladár nyomán benne él természetesen, igazán, ahogy élvezi bennük a szépséget, az alkotás nagyszerűségét, a nagy kiteljesülést vagy a megbágyadást. írásaiban egyszerre két élet művészete tárul elénk : Harsányié s Szabó, Gulácsy, Kriesché, együtt, mégis külön-külön, s a kettős életből kidomborodik a kritikus : annyi művészettel tudta a maga írói karakterisztikumát szóból gyúrt plasztikába önteni. Tudományos könyvekről (Jules Henri Fabre, Lambrecht két könyve, A növények élete) írt ismertetésében is ilyen marad. Most is az élet érdekli, akár az Őslények világáról, Az ősemberről vagy a bogarakról, növényekről szól is. És ezt a tudományból, vizsgálódásból fogant életet beállítja a maga művészete reflektor sugárözönébe, megvilágítja minden oldalról, hatványozza a hőhatásokat, fokozza a mozgások sokféleségét, kidomborítja plasztikájukat, mindezt úgy, hogy előttünk él a könyv, rajta keresztül az író, aki hiába sorakoztatna föl maga mögé ezernyi adatot : ha nem tudja belekapcsolni a mostan tevékeny, jövőt előkészítő életbe, holt anyagot hordott össze, melynek összedűlt a tudományos hivatása is. Nem volna szabad senkinek múzeumba lépnie a nélkül, hogy Harsányinak előbbi cikkeit ne olvasta volna ! Innen meg lehet tudni, hogyan kell közeledni a ránk maradt régi élet emlékeihez. S nem volna szabad könyvet, ismertetést írni, hogy a könyvben maga az élet, az ismertetésben a könyv s írójának élete bent ne legyen ! Ez Harsányi kritikai művészete. Valóságos költészet, mely bemutatja az írót s munkáját a nélkül, hogy a hibák, előnyök pontokba sorolásával száraz, unalmas tudóskodássá válnék, és mégis tudjuk ismertetése nyomán, érdemes-e és miért hasznos olvasni a könyvet ! Hogy Harsányi a valóban élő szépnek a rajongója és tehetséges formálója, az Ellákon kívül a Színházi esték c. könyve igazolja legvilágosabban. Pl. ahogy Strindberg : A csöndes ház kritikájában Odry játékát elemzi! Aki nem ismeri a Strindbergi lelket, magát „a gyilkosan éles boncoló borotvákkal dolgozó komor viviszektort", A csöndes házat, a kritika nyomán Odry művészetében előttünk kinlódja ki magát a dráma, Strindberg és Odry. Harsányi művészete az a két bekezdés, mely a színésznek szól, hogy a kritikus magasuljon ki belőle, akinek pazarul gazdag belső élete van»Jjogy annyira kiteljesedik benne minden nagyság, s hogy tolla nyomán újra pergő életté válik. Nem vetített képek, jelenetek az ő