Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

54 át. Idő s örökkévalóság ilyetén összekapcsolásánál fontos minden nevelő szerepe, de messze a tanár előtt az apa, s főleg az anya példája. Nagyon sok függ attól, hogy a szülő alapvonásai s mindennapi meg nyilatkozásai szerint csak a földi élet vagy a síron túli élet számára is él e? Ha a szülő teljesen feloldódik ebben a világban, akkor lehet szavaiban és külső gyakorlataiban még oly nagy is, fia tisztán apró jelekből is ki fogja érezni, hogy az ő szülőházában az élet folyását a látható dolgok s nem az örök eszmék döntik el, hogy a íöldi haszon a becsület, a pénz az Isten, az érdek a szeretet elé s fölé helyeztetik. Ahol ellenben a gyermek-ifjú a szülő minden elhatározásából és cselekedetéből azt látja, hogy szülőjénél minden világi dolog csak szolgáló szerepet játszik egy magasabb élet érdekében, cikkor Isten világa élő valósággá és a nem irott törvény legfőbb indíték lesz összes elhatározásai számára. Aki szavával és példájával arra tudja nevelni fiát, hogy ily értelemben összes életelhatározásaiban az életjavak helyes rangrendjét nagyra becsüli, az nemcsak a tehetséges és sokoldalú gyermekkel gyakorolja a legnagyobb jót, hanem az egyszerű, tehetségtelen, gyenge gyermekbe is egészen új bizalmat önt önmagával s az élettel szemben. Minél inkább állítjuk a /odolgot a középpontba, annál kevésbbé fogja érezni a gyermek a mellékes dolgok hiányát; észre fogja venni, hogy a világ látszólagos javai nem azok, amiknek az élet piacán tartják őket, s a földiekben szegények és kicsinyek, a legfontosabbakban gazdagok s nagyok lehetnek. De csak akkor, ha a nevelők szava s példája egybehangzó. Lehet-e azonban ez ott, ahol az anya hisz, az atya nem ; ahol az atya tagadja azt, amit az anya állít. Az ilyen család gyermekéből a legjobb szellemű iskola is csak nagynehezen tud ifjút nevelni, ha azt ugyan egyáltalán tud. Az ilyen gyermeknek eszméi ugyanis zavartak s rendetlenek lesznek, melyekből egy töredék a vallásé, egy másik az éné lesz. Azután csodálkozik az ellenmondásokon, eszmélni kezd, s arra gondol, hogy borzalmas játékot űznek vele, hogy talán a társadalomnak két hite, két erkölcse van : egyik a gyermekek, másik a felnőttek számára. Szomorú tapasztalataiból megalkotott e téves képzet megtöri lelkét, hite kihal, értelme rideggé, lelke sivárrá lesz ; lelkesedése közönnyé vagy gyávasággá törpül. A szülők jelzett céljainkat vallásos nevelésünkben messzemenően méltányolták s iparkodtak az iskola és szülői ház közötti egyirányú és harmonikus haladást elősegíteni. Erre biztosan következtethetünk abból, hogy a szülők az ifjúsági exhortációkon állandóan nagy számban jelentek meg, s ezen ifjúsági exhortációkon ismételten részletesen s konkréten sokat hallottak a fentebb mondottakról s így vallásos nevelésünk irányelveinek megismerésére bőséges alkalmuk volt. A jelzett Vallásos alapon állva, törekedtünk szilárd jellemek nevelésére. Mindennapi fájó tapasztalatunk, hogy milyen sokan vannak a magyar