Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

53 emberhez nem méltó, rövidlátó valami, és egyedül a Krisztus követéséből folyó felemelkedés az élet, önmagunk és a társadalom fölé tesz bennünket úrrá a külső és belső természet felett. Egyedül a Krisztus által hirdetett szeretet parancsa, — de csak ha átéljük — tudja leküzdeni az állati vonást az emberi létküzdelemben és egyedül tudja felépíteni a rombadőlt társadalmakat. Minden alkalmat felhasználva igyekeztünk azifjúságot tudatára ébreszteni annak, hogy Krisztusnak hatalma van a való élet felett. Észre akartuk vétetni az ifjúsággal, hogy egyedül Krisztus világában dolgozható fel az egész valóság s ezért minden Krisztus-követés a benső életerő és boldogság titokzatos felfokozásával van egybekötve. Szorgos gondunk volt, hogy vallásosan nevelő tevékenységünk eredményeként az ifjú lélek kaosza felett megvirradjon a teremtés reggele, hogy benne a vágyak világa és a lelkiismeret világa élesen elváljanak egymástól, amint a teremtéskor a víz elvált a szárazföldtől, hogy miközben testileg fejlődik, a benne élő Isten lehelete : halhatatlan lelke is erősödjék, s munkája, nehézségei, kísértései közepette úgy emelkedjék lelke az élet alacsonyságai fölé, amint egykor Isten szent lelke lebegett a teremtés vizei felett. De nem elégedtünk meg azzal, hogy az ifjú lelke az élet alacsonyságai felett lebegjen, hanem igyekeztünk in concreto rávezetni arra, hogy minden élettevékenységét a lélek irányítsa, hogy így annak sajátos és titkos teremtő-erői napfényre jöjjenek és kifejlődjenek. Az ifjúsággal való állandó egyéni foglalkozás kapcsán nemcsak mindennapi kisebb-nagyobb nehézségeit oldottuk meg s lelkében felmerülő kérdésekre adtunk feleletet, hanem rámutattunk arra, hogy miként nyúlik bele az ő világába egy másik világ, mely minden földi életösztönnek ellentmond, s mégis egyedül segíti arra, hogy tisztába jöjjön önmagával, hogy minél inkább tanulja megismerni az életet, minél többet kell önmagával küzdenie, annál inkább törekedjék azon másik élet után. Az itt mondottak egészen sajátos módon érvényesek a vallásos befolyásra a családban. Itt adódnak a legtermékenyebb alkalmak, melyek kapcsán találkozik a gyermek és ifjú az élet kisebb-nagyobb mostohaságaival, nehezen kezelhető emberi gyarlóságokkal s saját természetével. Itt (a családban) kell megmutatni, hogy mit jelent tulajdonképen Krisztust követni, hogy a megszokások mily könyörtelenül éreztetik hatásukat az egész magatartásunkon, s hogyan kell viselkedni az élet vonatkozásai, konfliktusai s kísértései idején, ha a magasabbrendű életet magunkban és környezetünkben szabaddá tenni s uralomra juttatni akarjuk. A jámborkodó szentimentalizmus helyett egyenes, igaz s tettrekész szeretet Isten iránt csak úgy fejlődik ki az ifjú lélekben, ha ez irányban az első, benső tapasztalatait az önlegyőzésben szerzi, s durva visszavágások és szenvedélyes felindulások helyett magasabbrendű titkos vonzalmak támadnak benne, melyekben egy jobb világgal való benső összeköttetés valóságát éli