Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

17 el még a külső képe is? Miért nincsen semmi, de semmi tisztesség az anyagi életében ? S miért merül ki egész kulturális élete hűhós körmenetekben ? És annak, aki felelni akar e kérdésekre, igen nehéz helyzete lesz, mert ő, a kor történetírója, egy történetíró-karikatúrával fog szembekerülni, aki le fogja torkolni szemenszedett hazugságaival, amelyeket plakátokra nyomat ki majd, nem könyvbe. Ezer esztendő minden alkotását le fogja tagadni majd és a mi emberünk — szerény, igaz tudós — nem fog megbirkózni azokkal az ordító, ökölnyi betűkkel, amelyek a magyar kultúrát attól a naptól keltezik majd, amelyen először megtagadták" (VIII. fej.). Ez Harsányiban az embernek, írónak s A kristálynézőknek is a tragédiája. Végzetes örökség, alig megföllebbezhető nemzeti sors, mert nem mélyebb-e az álom, nem betegesen igézőbb-e a kristály, hogy az egyetlen magyar ébredés kelhetne belőle?! Harsányi költői művészetének egyetlen nagy témája az Ellák. Történelmi tragédia. Amit a Színházi estékben a dráma legmagasabb fokaként sohase szűnt meg követelni, hogy élőeleven legyen mint írás és játék, amikor a játék a valóságtól alig különböztethető meg, azt öntudatlan alkotó ösztönnel beleírta, élte, kínlódta ebbe a tragédiába. Hogy micsoda végzetes erők, titáni szenvedélyek voltak lefojtva benne, hogy minden pillanatban készre sűrűsödjenek életbe rohanni, azt sejtjük, tudjuk egyéb műveiből. De egészebben sehol se formálta teljesebbre a disszonanciákból, mint az Ellákban, melybe a faja és a maga nagy tragédiáját gyúrta, birkózta bele, hogy az alkotás gyötrelmétől egészen megszabadulva, a feszültség megszűnte után egyszerre mélyet, hatalmasat tudjon lélegzeni, mert új életet teremtett, elejétől végig magát élhette, szemlélhette benne, mert a művész élete oszthatatlan : sokat adhat, de maga nem fogyatkozik meg, csak ketten élik az eddig egyéletet. Ahogy az Ellák most készen van, ez nem lehetett az írónak választott témája, mert nem ötletek, merész perspektívájú képek, jelenetek halmaza ; eleven egész, melynek minden mozdulása, emberfölötti arányai magának az írónak s a történelemnek folytonos vetületei, kiteljesedései ; ezt kitalálni, kiagyalni nem lehet. Vö. a történelmi tragédiára vonatkozóan Voinonvich Madácháról írt kritikájával (Színházi esték) ! Mesteri kézzel fonja egybe Harsányi az Ellák tragikum-alapját. Hármas szállal kezdi, melynek mindegyike (Attila, felesége : Hildegund, fia : Ellák) maga is elég, hogy a hun sors fölé nőjjön, s magával rántsa mind a négyet. De ez a három szál sohsem él külön ; talán csak pillanatra. Hildegund bosszúja, különösen a hármas motiváció (Atilla hatalmi nagysága, mely népe fölé nőtt ; féltékenysége Ellákkal, Hildegunddal szemben ; Ellák józan hun-féltése, Hildegund iránti szerelme ; Hildegund bosszúszomja a burgund vérfürdőért, melyért hiába áldozza föl Atillának Ellák iránti vonzalmát) annyira egymásba fonódik, hogy az már magának az életnek a 2