Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

15 harcol egymással ; azonban alig vitatható, hogy kitörölhetetlenebb lett volna a jelenet, ha hármas fókuszban izzik tüzesre Balogh végzete, Divéky fájdalmas ébredése és Júlia gonoszsága. Akkor kevésbbé hatna csak könyvnek, olvasmánynak, s az élet félelmesen fönséges élménye lett volna : pompás drámai jelenet, a regényművészet remekbe képzett hármas tragédiája. A kristálynézőket Harsányiban két ember írta : a nemzet jövőjén aggódó író és az élesszemű kritikus ; csak az igazi Harsányi, a művész maradt ki az írók közül, s evvel az életet, a művészetet törölte le könyvéről. A regénynek alig van meséje, inkább képek sorozata, melyekben az író nemzetét felrázó jajszavát hallatja. Balogh Bach Máté-passióját hallgatja a Vigadóban, hogy lássuk a főhősnek álmokat látó lelkét s a jelszavakért magát megtagadó, idegenért lelkesülő Budapestet. A következő kép a kávéházi művésztársaságba, Sebőkék közé vezet, hol minden cégért művészetté avatnak, csak magyar ne legyen, és csepegjen róla a cinizmus. S hogy teljes legyen a vigasztalanság, Balogh betéved Urvári-Unger „műtermébe", hogy lássuk ennek a társadalomnak egyetlen célját, az üzletet, pénzt, hatalmat. Ennek ellentéte az igazi művészotthon, Thoroczkaiék köre, mely valódi hivatása tudatában szerény, zárkózott, csendben dolgozik. Es ennyi ember közt szétszórtan, lassan felbukkannak a főszereplők : Júlia, Monika, Laura, Divéky, később Lydia. — Balogh s felesége, Júlia még a regény megindulása előtt elhidegülnek egymástól, s a megoldás két revolver-golyó és kisfiúk halála. Ez a tragédia teszi Baloghot kristálynézővé, a regény, a magyarság szimbólumává. Topáz kristályba mélyedve autószuggesztióval régmúlt eseményeket él meg csodás elevenséggel. Sokrates, Beethoven, Tolsztoj, Mátyás király, Babilon, Jézus mind eljöttek a kristályba. És Balogh nagy kérdése : csak ő látja, éli-e mindezt, vagy másoknak egymástól függetlenül is ugyanaz a kép jelenik meg? Itt szakad a regény kétfelé : megmarad szimboliumnak, azonban evvel együtt bontakozik ki a főhős katasztrófája. Mivel Balogh elébe áll felesége új szerelmének, ez a kristállyal mér rá halálos csapást. Júlia rendezésére Monika vállalkozik erre Balogh iránti szerelméből, hogy ügyes csalással mindazt látja a kristályban, amit Balogh sejt, vár benne. S mikor ez fölfedezi a csalást, az álomkeresö az álmok rabszolgája lesz, melyből nincs fölébredés, mert az álmok hajszolása kiölt minden új életet támasztó energiát. A szimbólum és Balogh egyéni sorsa itt megint összeér. Sajátos regény A kristálynézők. Nagyon sok történik benne s mégis alig valami. Mert ami tovahalad, és eseményben oldódik fel, az a léleknek pillanatokra kimért élete, melynek alig látni elejét és végét, mely belefér külső mozdulat szerint Balogh egy kézlegyintésébe. Azonban ennek a mozdulatnak belső értelme van : megindulása, kiteljesedése, jövőbe merülése szavakba nem foglalható ; köznapi értelemben vett eseménye nincs, pedig csak külsőre csendes víz ez a regény. Amennyire plasztikusan tudja