Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1933

19 Iskolai találkozó. Igen kedves, meleg s bensőséges találkozónak volt színhelye intézetünk június hó 10-én. A 10, 15, 20, 25, 30, 35, 40, és 45 évvel ezelőtt érettségizettek tartották közös találkozójukat, A csonka Hazában és annak határain túl szétszórtan élő volt osztálytársakat egy feledhetetlenűl szép napra ismét egybegyüjtötte a szivükben élő hála, szeretet és együvétartozás érzése. Évfolyamonként gyülekeztek az intézetben s párosával — a régen gyakorolt s még mindig el nem felejtett fegyelemben — csatlakoztak mostani növendékeinkhez és vonultak a diákmisére, melyet dr. Kemenes Illés tanker, kir. főigazgató úr (szintén találkozó) mutatott be és evangélium után könnyekig megható sz. beszédet intézett a találkozókhoz. Sz. mise után az intézetbe vonultak a találkozók, hol a hősi emlék előtt dr. Farkas István városi tanácsos úr a következő szavak kíséretében helyezte le a találkozók koszorúját : Mélyen Tisztelt Uraim ! Kedves Testvéreim ! A tegnap esti találkozón a régi barátság felejthetetlen érzelmei, a letűnt és soha vissza nem térő ifjúkor emlékei, a diák-élet bohókás, kedves élményei, az iskola padjaiban átélt sóhajok, szorongások, drámák és komédiák szólaltak meg és elevenedtek fel lelkünkben ... és most itt állunk előttetek Hős Véreink ! Megjelentek e találkozón a Szent Benedek rend főtisztelendő képviselői, eljöttek e találkozóra a fiatalos férfiak, a 10 évvel ezelőtt érettségizettek, de eljöttek a kevésbbé fiatalosak is, a 45 évvel ezelőtt érettekkel együtt. Akik pedig nem jöhettek és nem jöttek el, azt írták nekünk, hogy lélekben itt lesznek közöttünk. És elénk léptek Ti is márványbavésett és aranybafoglalt hős nevetek mellől, elénk tárjátok megdicsőült lelketeket és mi szent áhítatta), mélységes tisztelettel és benső szeretettel köszöntünk Benneteket ! Az elmúlás gondolata, az enyészet réme hiába suhogtatja meg szárnyait fölöttünk, mi nem temetésre, mi találkozóra gyültünk ma egybe. Itt látom köztetek a bencés gimnázistát. aki úgyszólván az iskola padjaiból áldozta fel ifjú lelkét a hazáért, itt látom a férfiakat, akik szent családi tűzhelyük mellől siettek fegyvert ragadni, itt látom az apákat, fiúkat egyaránt, akik gyermekeiktől, az aggódó édes anyától, az édes apától, a remegő hitvestől, a testvértől sietve búcsúztak és nem látták többé egymást viszont e földön. így búcsúztunk mi is a 10 éves érettségi találkozónk napján egymástól Sopronban, mert e napon, Péter-Pál napján kongatták meg Szarajevóban a vészharangot fölöttünk ! A Mindenható kegyesen fogadta a Ti szentáldozataitokat és mi földi halandók a soha el nem muló hála és kegyelet hangján emlékezünk rólatok. „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért." Szent hazánk hősi védelmében kiomlott forró véretek felszállott az 2*