Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1933

14 szerepet játszik egy magasabb élet érdekében, akkor Isten világa élő valósággá és a nem irott törvény legfőbb inditék lesz összes elhatározásai számára. Aki szavával és példájával arra tudja nevelni fiát, hogy ily értelemben összes életelhatározásaiban az életjavak helyes rangrendjét nagyra becsüli, az nemcsak a tehetséges és sokoldalú gyermekkel gyakorolja a legnagyobb jót, hanem az egyszerű, tehetségtelen, gyenge gyermekbe is egészen új bizalmat önt önmagával s az élettel szemben. Minél inkább állítjuk a /"ődolgot a középpontba, annál kevésbbé fogja érezni a gyermek a mellékes dolgok hiányát ; észre fogja venni, hogy a világ látszólagos javai nem azok, amiknek az élet piacán tartják őket, s a földiekben szegények és kicsinyek, a legfontosabbakban gazdagok s nagyok lehetnek. De csak akkor, ha a nevelők szava s példája egybehangzó. Lehet-e azonban ez ott, ahol az anya hisz, az atya nem ; ahol az atya tagadja azt, amit az anya állít. Az ilyen család gyermekéből a legjobb szellemű iskola is csak nagynehezen tud ifjút nevelni, ha azt ugyan egyáltalán tud. Az ilyen gyermeknek eszméi ugyanis zavartak s rendetlenek lesznek, melyekből egy töredék a vallásé, egy másik az éné lesz. Azután csodálkozik az ellenmondásokon, eszmélni kezd, s arra gondol, hogy borzalmas játékot űznek vele, hogy talán a társadalomnak két hite, két erkölcse van : egyik a gyermekek, másik a felnőttek számára. Szomorú tapasztalataiból megalkotott e téves képzet megtöri lelkét, hite kihal, értelme rideggé, lelke sivárrá lesz; lelkesedése közönnyé vagy gyávasággá törpül. A szülők jelzett céljainkat vallásos nevelésünkben messzemenően méltányolták s iparkodtak az iskola és szülői ház közötti egyirányú és harmonikus haladást elősegíteni. Erre biztosan következtethetünk abból, hogy a szülök az ifjúsági exhortációkon állandóan nagy számban jelentek meg, s ezen ifjúsági exhortációkon ismételten részletesen s konkréten sokat hallottak a fentebb mondottakról s így vallásos nevelésünk irányelveinek megismerésére bőséges alkalmuk volt. A jelzett vallásos alapon állva, törekedtünk szilárd jellemek nevelésére. Mindennapi fájó tapasztalatunk, hogy milyen sokan vannak a magyar társadalom tagjai között, akik semmivel sem rendelkeznek, ami őket önmaguk fölé emelné, s akik jellemtelensége egész poklának minden fájdalmát kénytelenek vagyunk mindnyájan szenvedni. Épen mi élünk olyan korban, melyben széles körökben elhomályosultak ama nagy ideálok, melyek a jellemet megszilárdították és a belvilágot a külvilág nyomásával szemben megedzették. Ifjúságunkra nézve ma ez a helyzet: a külvilág vonzalmai hihetetlenül megnövekedtek, ellenben a jellem belső ellenálló erői épúgy, mint külső segítői, erősen megcsappantak. Az ifjúság látja az emberiséget emésztő materiális lázt, szemlélője annak, hogy sokak cselekvésében mily mellékes szerepet játszanak