Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1933

12 lehetetlen nem tapasztalni a vallásos élet elmélyedését, midőn lehetetlen észre nem venni azon határozottan vallásos alapon építeni akaró mozgalom előretörését, mely az önálló szellemi-lelki világ tagadását bátran, biztosan és jogosan tudománytalannak bélyegzi, mikor okvetlenül látni kell, hogy a hatalmas megrázkódtatások megdönthetetlenül igazolták lehetetlenségét ama balhiedelemnek, mintha az emberi kultúra tisztán technikai és tudományos alapon is meg tudna állani : a vallásos és erkölcsi nevelés hangsúlyozott voltáról beszélünk. De ne csodálkozzunk ezen ! Mert bármennyire bizonyos is, hogy az említett balhiedelmek felett — az ugyancsak említett hatalmas megrázkódtatásokban — tartott világítélet folytán, mely Bábel tornyának ledőlésére emlékeztet, a láthatatlan világ, az erkölcsi világrend valósága ismét hatalmas irányító erővel lép be a látható világba, s megrázóan legyűri a csak láthatóhoz és foghatóhoz kötött életmagyarázatot : mégis sokan vannak, kiknek lelkében még ott él a kevély tagadás, s e tagadásban nem egyszer szellemi vezéreink járnak elől. Ma, midőn felnőtteink között sokan a vallási kérdésekben a legellentétesebb és legmélyebb véleménykülönbségeket vallják, a vallásosan nevelni akarónak belyzete még mindig igen nehéz. Mert mi a vallásosan nevelő törekvése ? Az, hogy bizonyos igazságokat úgy állítson tanítványai elé, mint az élet fundamentumát, mint a bizonyosságok bizonyosságát. Azonban ugyanezt az igazságot igen sok oldalról támadják, vitatják, nem egyszer gúnyolják, s mint „kultúraellenes képzetet" félretolják. Hogy a reánk bízott ifjak céltudatos, mélyen vallásos lelkületű, igaz katolikusok legyenek, kiknek lelkéhez közel áll az isteni lét és élet valósága, mely legbensőbb meggyőződésük és minden cselekedetük zsinórmértéke, azért minden buzgalmunk oda irányult, hogy átéljék a megfeszített Krisztust, mint minden nehézség megoldását, mint feleletet minden létkérdésre. Igyekeztünk állandóan ébrentartani s minden adandó alkalommal rámutatni arra, hogy a világi álnokság és erőszak minden eszköze kicsinyben épenúgy, mint nagyban, végeredményben bizonytalan, nemes emberhez nem méltó, rövidlátó valami, és egyedül a Krisztus követéséből folyó felemelkedés az élet, önmagunk és a társadalom fölé tesz bennünket úrrá a külső és belső természet felett. Egyedül a Krisztus által hirdetett szeretet parancsa, — de csak ha átéljük — tudja leküzdeni az állati vonást az emberi létküzdelemben és egyedül tudja felépíteni a rombadölt társadalmakat. Minden alkalmat felhasználva igyekeztünk az ifjúságot tudatára ébreszteni annak, hogy Krisztusnak hatalma van a való élet felett. Észre akartuk vétetni az ifjúsággal, hogy egyedül Krisztus világában dolgozható fel az egész valóság s ezért minden Krisztus-követés a benső életerő és boldogság titokzatos felfokozásával van egybekötve. Szorgos gondunk volt, hogy vallásosan nevelő tevékenységünk eredményeként az ifjú lélek