Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

34 honpolgárok nemzedékeit nevelte. Legyen áldott az ő neve, melynek magyar jelentése valóban is annyit jelent, hogy áldott. P. Elsasser S. J. beszédének gondolatmenete a következő volt : Nem dicsőítő beszédet akar mondani az alázatosság szentjéről, hanem hitvédelmi előadást óhajt inkább tartani az ő Regulája szelleméről azok számára, akik őszintén epekednek világreform után, s azt Isten gondolatai szerint szeretnék eszközölni. Sz. Benedek szemtanúja volt az egykor hatalmas római birodalom széthullásának s a római keresztény hitélet hanyatlásának is. Már ezen tapasztalatokkal vonult a magányba, hol az Isten lelke csalatkozhatatlan tiszta fényben nyilatkoztatta ki előtte, hogy az Isten nem anyagi bázisra akarja állítani azokat, akik a világot megreformálni szándékoznak. Földi boldogságot is szánt ugyan Ádámnak az eredeti szentség állapotában, de a földi boldogság alapjául a tiszta lelket rendelte. S midőn ezt az isteni elgondolást a bukott ember elbuktatta, Isten nem az anyagi bázis feljavításával, hanem egészen új ember — a második Ádám — teremtésével kezdi a bukott világ felemelését. Az Ur imájában ezért van első helyen az Isten nevének megszentelésére, az ő országának eljövetelére, az ő akaratának teljesedésére vonatkozó fohász, s csak azután a mindennapi kenyér. Vagyis amit az Örök Ige úgy hirdetett, hogy : keressétek először az Isten országát, annak igazságát, s a többi megadatik nektek. Isten lelkének ezen inspirációja ihlette s vezette Benedek lelkét is, s magát és követőit nem akarta másra nevelni, csak egyre : Istent szeretni mindenekfelett. Ezzel érte el, hogy Fessier szerint rendjének 1500 kanonizált szentje, s 5000 kanonizálásra váró boldogja támadt. De minden néven nevezendő földi valuta nélkül pusztán csak Istent szerető lelkükkel érték el fiai azt is, hogy hivatott terjesztői lettek Angol-, Német-, Magyarországban és az egész akkori Európában a kulturának, sőt anyagiakban is paradicsomkertet teremtettek mindenütt, ahol csak megvetették lábukat. Csonka-Magyarország feltámasztását akarjuk? Minden magyar, elsősorban az ifjúság mondjon le külföldi hatalmakba vetett reményéről, fedezze fel a magában lévő Istenadta értékeket, s Istent mindenekfelett szerető lelkét állítsa bele a nemzeti munkába, Egyedül ez a munka az, melynek nyomában visszajönnek majd a nagyhatárok. Ez a mai ünnep gyakorlati tanulsága: a mi csonka országunk bármilyen kicsiny, még mindig nagyobb annál, mint amelyről Sz. Benedek gyermekei elindultak. Ok lelkeket mentek hódítani, s országok nyiltak meg előttük. Viszont a mai modern kultura iparlovagjai területeket akarnak hódítani, de elidegenítik a lelkeket, s így előbb-utóbb, de biztosan elveszítik a területeket is, melyeket a modern civilizáció hamis jelszavaival, Isten parancsainak lábbal tiprásával harácsoltak össze. Koszterszitz József dr. beszéde „a sziklabarlang emberéről" szólott a következő gondolatmenetben : A sziklabarlang embere : kemény ember, kő az ágya, a párnája, viharok nevelik, s ha a kísértés elnyomja, tövisek közé dobja magát. Aki új világot épít, legyen is kemény, mint a szikla, amely neveli. „A jó Isten búzájában" azt mondja Sz. Benedek a pásztoroknak is : Puhítsátok meg a sziklát és kényszerítsétek, hogy kenyeret adjon. Azután a sziklabarlang embere : jó ember, akiről az elvakult pásztor azt mondja : Melegfényű a szemed és szelíd az arcod. Szerető édesapa, testvér, oltalmazó, szereti a rabszolgát, a szenvedőt, a viharvertet, az elbukottat, a nyomorúlt földnépét. Élete, Regulája csupa szeretet. Igazi férfi : kemény, de melegszívű. Ember, akii nem lehet megmérgezni, mert a kereszt jelével jár, ezért szenvedés sem, gonoszságáéin, kísértés sem, tévtanok sem tudják megmérgezni a lelkét, a hitét, az optimizmusát.