Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

25 Franciaországban a bencés szerzetesség feltámasztója Gueranger Prosper világi pap volt, akinek figyelmét a római-bencés liturgia szépsége terelte a Rendre. Már a montecassinói kolostorba akart lépni, de midőn jóakarók segítségével alkalma nyílott az árván maradt solesmesi kolostor megvételére, 1833-ban idevonult hat társával. Egymásután jelentette meg liturgikus müveinek hatalmas sorozatát, és működése korszakalkotónak mondható a régi bencés szerzetesi eszmény felújításában. Gueranger apát hagyományait fiai — az angolországi Wight szigeten való számkivetésükben is — máig megtartották, és ma is az egyházi ének és zene tökéletes szolgálatát vallják fő feladatuknak mind a gyakorlatban, mind elméleti tudományos munkálkodásukban. Németországban az újraéledés Beuron (Sigmaringen Hohenzollern) nevéhez fűződik, hol Wolter Maurus és Placidus testvérek alapították meg egy nagy jövőre hivatott kongregáció anyakolostorát A testvérek már férfikorukban léptek be a római Sz. Pálkolostorba, s itt a bencés rendet nagy tiszteletben tartó Hohenzollern Katalin hercegnővel ismerkedtek meg. Az ő ösztönzésére telepítették be 1862-ben a beuroni kolostort, mely azelőtt az ágostonrendieké volt. Wolter Maurus a solesmesieknél neveltette noviciusait és tőlük hozta át a maga kolostorába azt a szellemet, mely a liturgikus istentiszteletet állítja a lelki élet középpontjába. A beuroni kongregáció az egyházi tudományok — mint a liturgia, aszkétika, filozófia, a szentatyák műveivel foglalkozó patrisztika stb. — terén ís jelentős műveket alkotott, s a Vulgata-szentirásfordítás felülvizsgálásából is kivette részét. Működésének ha nem is legsajátabb, de bizonyára legfeltűnőbb munkatere azonban az egyházi művészet. A beuroni művészi stílusnak az a fő törekvése, hogy a festő- és szobrászművészetet összhangba hozza a liturgiával, mintegy beleillessze az istentisztelet elemei közé, hogy alkotásai festett vagy faragott imák, zsoltárok legyenek. Ha eredeti művészi modorukat nem tudták is mindenütt megkedveltetni, alapelveiket mindenesetre sikerült elfogadtatniok az egyházi művészet hivatására nézve. A XIX. század Amerikába is utat nyitott a bencés-rendnek. Már Kolumbus Kristóffal is mentek bencések Nyugat Indiába, s brazíliai kolostoraik, melyek újabban néhány évtizedig szüneteltek, de ekkorra már ismét benépesedtek, már a XVI században fennállottak. A XIX. század közepén egészen új lendületet vett az amerikai terjeszkedés, missziós célokkal indult meg és két népes kongregációt is hozott létre. Az elsőnek anyakolostora a Pennsylvániában lévő Sz. Vince