Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1917

Ha életének külső' körülményeit akarná megirni valaki, hamar végére jutna feladatának. Csendes, zajtalan pálya volt az ; szerény, visszavonuló életmód, szinte aggályos kerülése minden feltűnésnek. A munka adott tartalmat és értéket életének, az a kifelé csendes, de belülről annál lüktetőbb, mélyrehatóbb munkásság, melyre csak hivatásán eszményi lelkesedéssel csüngő lélek képes. Pedagógus volt, szerény és munkás. A hivatás igaz átérzése és bensőséges szeretete ihlette és tartotta szolgálatában lelkének összes erőit. Az sarkallta szünet nélküli munkásságra nemcsak az oktatás és nevelés ügyének emelése érdekében általában, hanem önmagának is folytonos tökéletesítése céljából. Elméleti és gyakorlati tekintetben egyaránt kiváló pedagógus volt, finoman kiművelt lélek, értékes tartalommal telítve. Ismerve az egyéniség hatalmas »zerepét a nevelésben s általában az iskolai életben, maga jó pedagógus akart lenni, kire mint példaképre bízvást tekinthetnek pályatársai, a tanári testületek tagjai. Méltán vehették mintául. A pedagógus egyéniségét alkotó vonások jellemzetesen voltak kialakulva benne: tiszta, áttetsző, harmonikus vonások, követésre méltó képe egy minden tekintetben tökéletes pedagógusnak. Méiyen vallásos érzése mint egész lelkét átfogó erő irányította életét és gondolkozását. Ez adta meg tanári és igazgatói működésének jellegét : ez szolgáltatta alapelvét főigazgatói működésének, mikor a tan kerületéhez intézeti beköszöntőjében az ifjúság vallásos és hazatias nevelését és oktatását jelezte a tanári testületek feladatául.