Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

38 ezt a térkitö'tést. Felhasználja Dorfmeister is a sarkok architektonikus részleteit, föstött gyámköveit, hogy az evangélisták drámai elevenségű festett szobraival díszes alapot nyújtson a kupola freskójának. Nagyon plasztikus a keretül szolgáló, kagylókkal és akantuszlevelekkel megszakított fonatdísz is. A négy evangélistát erős egyéni arcvonásaik, a ruhák hullámos vonalaszínezésük teltsége kiemeli a közönséges képek sorából. A kórus fölötti mennyezeten a kis Jézus bemutatását örökítette meg a mester. A jeruzsálemi templom nyitott csarnokában vagyunk. A kép közepén van az agg Simeon, amint kitárt karokkal imádkozik az üdvözítő láttára: „Most bocsátod el Uram, a te szolgádat, mert látták szemeim üdvösségedet". Alakjában van valami a prófétai messzelátásból, a papi komolyságból, jóságból. Kámzsája szürkésbarna. Alakja valósággal portraitszerűen hat. Előtte oltár van a két kőtáblával, gyertyatartókkal. A bensőséggel megfestett Szüzanya ölében szerető odaadással simul az isteni gyermek anyja kebléhez. Egész lénye kimondhatatlanul kedves, komoly, tágra nyitott mélytüzű tiszta szeme bizalommal tekint az aggastyán felé. Szent József szerényen kiséri a nagy eseményt. A jelenet fölött angyal lebeg. Oldalt egy erkélyről előkelő zsidók szemlélik a jelenetet. Anna asszony is ott áll a közelben. A sok mellékalak tömötté teszi a képet. Ezen képen a légies, áttetsző szinek helyett egészséges, keveretlen színeket alkalmaz. A Szentlélek-templom elemzése Dorfmeister festőegyéniségének érdekes vonását veti felszínre. A szentély négy angyala s a főhajó főkupolájának evangélistái magvas realizmusukkal, teljes világító erejükben, megtöretlenül alkalmazott koloritjukkal érdekes ellentétet alkotnak a kupolák freskóinak légies formáival, egymásba olvadó, meglágyított, tompított színeivel. De még ennél is feltűnőbb szoborszerüségük s mozgalmas tartásuk. Annak a hangnak a visszacsengését látom ezekben az élettől duzzadó, gyámköveken ülő festett szobrokban, amelyet nagy itáliai mesterek ütöttek meg s amely sokáig rezgett még a külföldi festők müveiben. Nem akarom Dorfmeister evangélistáit Michelangelo prófétáihoz vagy sibylláihoz hasonlítani, sem Domenichinónak ihlettől felhevült alakjaihoz a S. Andreában, Rómában, de az bizonyos, hogy mestereit az itáliai nagy kupolafestők közt kell keresni. Nem föst héroszokat, nem föst másvilági lényeket, hanem erős, izmos, élénk mozgású embereket, kik valósággal a szobrok súlyával töltik be a kupola négy-négy sarkának építészetileg kidolgozott részleteit. Szigorúan beleilleszkednek ebbe a festett épületbe, építészeti keretbe. Az építészeti alapelvnek való alárendelés Michelangelótól indult ki. Michelangelónak volt az elve az építészet uralma alatt álló egyetemes művészet. A bárok ezt az elvet, az építészet egyeduralmát a művészet többi ága felett megdöntötte s a XVII. században a festészetet avatta vezető művészetté. Ez az irány azután a festőinek nevezett szabadabb, szélesebb kezelés divatját juttatja érvényre minden téren. Dorfmeister azonb^p itt még a régebbi irány hivének mutatkozik s az evangélisták alakjait szoros összefüggésbe hozza az építészeti kerettel, valóságos