Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

18 izgalom hullámzik végig tagjain s messze lengő vörös ruházatán. A villámszülte lovak érzik, hogy gyenge kéz tartja a gyeplőt, bőszülten hurcolják járatlan kocsisukat. A napkorong ragyogja be a freskónak ezt a középponti jelenetét. Az olympusi istenek félkörben csoportosulnak a főjelenet körül. Jobb oldalon Apollónak szép ülő férfialakja látható Foseidonnal. Lábánál van lantja. Merész rövidülésben magánosan ül a buzogányos Hercules a nemeai oroszlán bőrével ; zord alakja mellett Ares és Aphrodite szerelmi jelenete ügyesen van ábrázolva. Ares háttal a szemlélőnek jobbra dől, Aphrodite balra s teljes szépségben érvényesül finom rokokó alakja. Juppiter és Junó páros jelenetét madaraik jelzik, a sas és a páva. A jobb és bal oldal csoportjait Junónak kedves hirnöke, a szivárvány röpke istennője, az ég és föld követe, Iris köti össze. Mercuriusnak szép, fiatalos alakját szárnyas pörgekalapja s kigyósbotja, isteni követségének díszjelvénye árulja el. Egészen újszerű a halálnak sovány szárnyas, kaszás öreg férfialakjában való ábrázolása. Előtte ül királynői tartással Minerva, tekintetével a lábánál álló kis ámort kiséri. Feléje fordul Bacchusnak daliás alakja. Kalapácsot tart a kezében a mogorva Vulcanus, kulcsot az ég kapuinak hatalmas nyitója és zárója, a guggoló Claviger Janus. Az elrendezés mesteri, változatos, eleven; a páros jelenetek szépen váltakoznak a magányos alakokkal, azonban merőben külsőséges. Semmi belső kapocs nem fűzi őket a főhős tragikus sorsához. Hideg, érzéketlen szemlélőnek tűnik fel valamennyi, holott a megrázó esemény hatását, a fiatal hős pusztulását, a világégést szépen ábrázolhatta volna a festő a különféle jellemű istenek lelkiállapotának rajzával. Az egyes alakok egyéni jellemét szépen visszatükrözteti alakjukon. Irisnak pillangó-könnyedsége, gömbölyű testének finom vonala, Minervának királynői fönsége. Mercuriusnak, Apollónak üde fiatalsága, Faëthonnak kétségbeesése, Heracles zord ereje, Hephaestusnak, Jánusnak cammogó kényelmessége jól jellemzett alakok. De nemcsak az ügyes elrendezésben, az alakok megjellemzésében, a színek játékában is gyönyörködhetünk. Sötét, barna felhőkön épül föl a jelenet. Ezek adják a keretet a napfényben tündöklő Faëthon, az aranysárgában ragyogó kocsi s a fehérszőrű mének alkotta főrész köré. Sárga, rózsaszín szinhangulatba vannak burkolva a főistenek s az egész jelenség a világoskék égbe veszik el. Ebbe a színversenybe hol mint valami érdes akkordok, hol meg mint lágy szimfóniák esengenek bele az egyes alakok ruháinak, testének színezése : Hera fehér, Iris világoszöld, a halál sárga. Vulcanus vörös, Bacchus kék leple s a testek különféle színárnyalata. Ennek a képnek a színes vázlata Storno Ferenc műgyűjtő birtokában van. Elevenség s hangulategység szempontjából a kivitelt messze fölülmúlja. A belső egység nélkül amúgy is szűkölködő csoportok mintha a mennyezetképen jobban szétbomlalának. A díszterem egyik ajtaja fölött grisaille képet látunk. Eosnak a szerelmét ábrázolja I^efal os irányában, akit szélgyorsaságú kutyájáról ismerhetünk meg.