Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

10 szellem üde hajtásának. Ne emlegessük, hogy a reformáció és antireformáció többet pusztított, mint alkotott. A külön élet kezdödése vajúdással jár. A vágás fájdalma természetes az anyaszentegyházon. A régi kapcsolatoknak megszakítása idegenkedést von maga után. A közös területek, közös hivek, templomok, jövedelmek, papok ügye, a javadalmak betöltése kényes kérdések voltak, emlegetésük fájó sebek fölszakitása. A felejtés lassan ment, de megtörtént. Az önálló továbbfejlődés és megerősödés büszke öntudata mindkét félen megtermelte gyümölcsét; gazdag kulturális fejlődés sarjadt ki a sok vérrel, könnyel áztatott talajból : a bárok kor kulturája a maga sokoldalúságával, végtelen gazdagságával s lebilincselő bájával. Az újszülött művészeti irány technikai szempontból egészen új problémákat vet föl és old meg. A román és gót stílushoz hasonlóan a templomon próbálta ki erejét először. Száműzte az oldalhajókat, illetőleg kápolnákkal pótolta, melyeket a pillérközökbe szúrt be. Ezzel egységes nagy főteret nyert. Gondoljunk csak a dominikánusok templomára. Mekkora fejlődést mutat az építészet a háromhajós román és gót templomoktól a középponti elrendezésű, egyenlőszáru, görögkeresztes alapon felépült renaissance templomokon s a kápolnás rendszerű korai bárok stílusban átépített dómtemplomon át ezen hatalmas, felemelő hatású széles, magas belsőség megnyeréséig. Valóban, a bárok olyan egységes, világos, napos térségeket teremt, aminőket építő kő és tégla közé még nem foglalt. Az egységes térképzésben jelentkező új és lényeges vonás teszi a barokot teljesen különálló, egyéni stílussá. Ez azonban nem járt áldozat nélkül: Az épület magasságához viszonyítva növelik a szélességét, ezzel veszendőbe ment a gótikának imádságos égbetörése; eltüntették a mellékhajókat, velük tünt el a román és gót templomok változatos, festői távlata, a renaissance templom csarnokainak intim kellemessége, bája. Mig tehát az utóbbiak apró, festői csarnokokkal, szakaszokkal megosztják a teret s igy az esztetikai szépség az egyes részekbe van letéve, addig a bárok sommásan jár el, egy szempillantással áttekinthető teret alkot, ahol sem pillér, sem oszlop, sem oromzat nem áll útjában a szemnek. Hogy az építő ezt az egységes hatást elérhesse, számolnia kell a szimmetria törvényeivel. A fénynek hasonlóképen megfelelő ritmusban, hullámvonalban kell a téren átáradni, hogy tisztán, barátságosan megvilágított teret létesítsen. Egészen helytelen, amit a megvilágításnak mesterkélt kezeléséről, a szinnek és árnyéknak misztikus hatást vadászó keveréséről mondanak. Ami alkalmazásban volt egyes tomplomoknál s az első kísérleteken, az egyáltalán nem található fel a stílus legszebb alkotásain s ellentétben is áll a bárok téralkotás céljával. Nagy ablakoknak hatalmas fénykévéi ontják a világosságot szerte-széjjel. Valótlan tehát az az állítás is, amit erről az egyenlőtlen megvilágításról mondanak, hogy t. i. ennek is közre kell játszania, hogy a sziveket az ellenreformáció szellemében érzejgős, álmodozó, rajongó vallási hangulatba ringassa. Nem, a bárok sokkal is felvilágosodottabb, öntudatosabb, nem takargat, nem kendőz, a világosságot arányosan, ünnepiesen ontja szét a hatalmas térben,