Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

8 szólása. Nem tudott ebből kibontakozni a romantikus irány sem, mely meg a középkori stílusokban, a románban és gótban látta az egyházi építészet netovábbját. Ezekben a stílusokban épültek pl. az orsolyiták, a külső apácák temploma, a szárazvámi, a gartai, a süttöri stb. templomok. De a tárgyilagos történeti kritika végre diadalmaskodott s ma a bárok elsőrangú világstílus rangjára emelkedett az egyházi és világi tárgyú művészetek terén egyaránt. Lélekkel kell vizsgálnunk a barokot s a történelmi, esztetikai, technikai és liturgiái mérlegen mérnünk, hogy végre valahára igazi értékének tudatára jussunk s benne kifogyhatatlan műélvezetet találjunk. Tanulságos lesz, mert nincs stílus, melynek annyi emléke venne körül bennünket, akár templomban, akár szoborban, oltárainkon, köztereken, festményben, templomi felszerelésben, keiyhekben, szentségtartókban stb., mint épen a baroknak. Mintha csak a mult század materializmusának a diadalát látnánk az ellenlábosok balga hitében, mely boncolta a testet, de lelket benne fel nem födözött. Vizsgálta a baroknak görbe vonalait, de a szellemet, az ihletet, melyből merített, figyelemre nem méltatta. Pedig milyen jól esik elmerülni ebben a kristályos katolicitású művészetben, milyen jól esik látni a barokmüvész lelkén keresztül a kat. vallás felemelő misztériumait, belenézni a mélységekbe, melyek nem szédítenek, hanem a lelki világ, a vallásos élet kincsesbányáit tárják fel, belenézni a magasságokba, melyek meg nem aláznak, hanem magukhoz vonzanak. Mindez az ecset színeinek szivárványos tündöklésében, az aranyozások bűvös-bájos ragyogásában, a stukkók vonalainak nyugtalan, játszi kedvtelésében, az elrendezés ünnepélyes pompájában stb. van megjelenítve. Váltig hangoztatják, hogy míg a XVI. század a művészetben a megtestesült komolyság százada, addig a bároknál szenvedélyességtől izzik, pathosban él minden. A képeken, a szobrokon a meg nem okolt mozgás az uralkodó. Az alakok ruhája nyugtalan, mintha a szélvész dúlná. Mindezekből levonják a következtetést, hogy a bárok csupa természetellenesség, csupa póz, csupa cikornya, csupa mesterkéltség a szellemi élet egész vonalán, az építészetben, a szobrászatban, festészetben csak úgy, mint az irodalomban, divatban, modorban, jellemekben, a társadalmi életben stbEnnél a nagyon gyors és egyoldalú Ítéletnél azonban ne állapodjunk meg, különösen azon részénél ne, amely az egyházmüvészetre vonatkozik. ítéljenek bár keményen a bárok kor parókás divatjáról, a versailiesi kert megnyírt fáiról, a források és tavak márványfoglalatairól, a cikornyás irodalmi stílusról, az etiquette külsőségeiről stb., az egyházmüvészet terén a bárok felülmúlhatatlan, ha az általános esztetikai, technikai és liturgiái törvények szellemében a korba beállítva vizsgáljuk. Kortörténeti szempontból vizsgálva a barokot arra az eredményre jutunk, hogy színtiszta katolicismus, a meggyőződésnek szinte az apostolok korára emlékezteti mélysége, harcias tüze, az ellenreformáció szelleme, a trienti zsinat, a szent pápák, az egyház nagyhatalmáért, Krisztus földi