Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

VII datos, méltóságos és mégis szerény volt, s akik közelebb állottak hozzá, tanúságot tehetnek róla, mennyire hiányzott belőle a mindenáron való érvényesülés vágya, a törtetés. Rendfőnökének intézkedése 1892-ben házfőnökké és gimnáziumi igazgatóvá tette Kőszegen, de szinte makacs sürgetésére 1896-ban már újra egyszerű tanár lehetett Sopronban. Emlékül ott hagyta Kőszegnek gimnáziumának alapos történetét. (A kőszegi gimnázium története 1677—1875. Kőszegi Értesítő, 1894—95, és külön, 1—158. 1. 8). Sopronban csöndes munkában töltötte éveit. A régi pontossággal végezte tanári teendői!,, szabadidejét pedig a rendi monográfiának áldozta. A megboldogult Fehér Ipoly indította meg e nagy vállalkozást, mely a rendnek nemcsak hivatásos historikusait foglalta le, hanem más, rokonszakbeli, kedvet és rátermettséget mutató férfiakra is támaszkodott. Pacher Donát a dömölki apátság történetének megírását vállalta magára. Ha valahol, akkor itt lehet bámulni akaraterejét, kitartó munkakedvét, lelkiismeretes kötelességtudását. Éveken át tanult, kutatott, búvárkodott külföldi és hazai levéltárakban, százszámra tanulmányozott okleveleket s végre 1912-ben megjelent nagy műve, utolsó éveinek egyik legnagyobb, legtisztább és legjobban megérdemelt öröme. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. Kiadja a Pannonhalmi Szent-Benedek-rend. — A) Pacher Donát: A dömölki apátság története. 1912. 4°, 646 1. XII. k.) Nemcsak a műre, magára az íróra is jellemzők azok a szavak, amelyekkel hivatásos birálója, Karácsonyi János méltatta a kötetett: »A mű tervezésénél úgy találták, hogy a dömölki apátságról nincs sok írni való és az szépen elfér majd az elenyészett apátságokkal egy kötetben. De Pacher Donát oly érdekes adatokat talált e monostor történetére, oly ügyesen és lelkiismeretesen dolgozta fel azokat, hogy a kicsinynek tervezett értekezésből csaknem 60 íves derék könyv lett. Szemmel láthatólag annak tulajdonítható ez, hogy Pacher már állásánál fogva is roppant érdeklődéssel olvasgatta a XVIII. század egyik jeles nevelőjének (paedagogusának) Koptik Oddónak leveleit és annak egy magyar nemes akadémia felállítására irányuló sokféle fáradozásait csaknem 200 lapon ismerteti. Lehet, hogy ez talán elcsüggesztő, de mindenesetre hű korkép, és ha talán nem tartozik szorosan a dömölki apátság történetéhez, de annál inkább hozzátartozik a hazai nevelésügy múltjához, s így a hazatörténetírás csak